akkumulátor
villamosság
Speciális galvánelem, az elektromos áram vegyi hatásán alapuló
elektromos energiatároló berendezés. Az akkumulátor a töltéskor
betáplált elektromos energiát vegyi energia formájában tárolja.
Kisütésekor (áram kivételekor) pedig a benne
felhalmozódott kémiai energia revén szolgáltat elektromos energiát. Az
akkumulátorban elektrolit és két, abba merülő elektród (anód
és katód) van. Leggyakrabban használt fajtái az ólom-akkumulátor a nikkel-vas és
cink-ezüst akkumulátor. Az ólomakkumulátorban higított kénsav az
elektrolit és tiszta ólom, ill. ólomdioxid a két elektród. Előnye, hogy
viszonylag kicsiny a belső ellenállása és nagy a
cellánkénti feszültsége (kb. 2 V). Érzékeny a környezeti hőmérsékletre
és a túlságos kisütésre (károsodik, ha cellánként
tartósan 1,7 V alá csökken a feszültsége). Főleg gépjárművekben
alkalmazzák indító és gyújtó akkumulátorként. A nikkel-vas (nife)
akkumulátorban kálilúg az elektrolit és nikkel. ill. vas a két elektród. Előnye, hogy
könnyebb az ólom akkumulátornál, kevésbé érzékeny, a
túlterhelésre, mechanikailag szilárdabb; hátránya a kisebb
cellafeszültség, a nagyobb belső ellenállás. A cink-ezüst akkumulátorban
kálilúg az elektrolit és cink, ill. ezüst a két elektród. Előnyös
tulajdonsága, hogy terjedelméhez viszonyítva nagy a
tárolóképessége. Elterjedten használják kisméretű, ún.
gombakkumulátor kivitelben nagyothalló készülékek, a
fényképezésben használt megvilágításmérők, tranzisztoros rádiók
üzemeltetéséhez.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|