Akna

1. a föld színéről függőlegesen v. kisebb nagyobb dőléssel a hegység mélyébe hatoló nyílás, mely a hegységben levő bányamíveléssel közlekedik; a fűggőleges aknát irányakná-nak, a dőléssel bitót lejtő v. dőlt akná-nak nevezik. Beszálló aknák az emberek ki- és beszállására; szállító aknák az anyagok ki- és beszállítására gépaknák, vízaknák vízemelésre; légaknák, szélaknák a bányák szeleltetésére; kutató aknák a hegység megvizsgálására szolgálnak. 2. A. (franciául la mine; németül Mine, a középkori latin mina szóból), robbanószerrel töltött földalatti üreg. A robbanószernek távolról való felrobbantása által az aknát környező közeget, vagy tárgyakat akarják szétvetni, v. az azok közelében levő embereket akarják harcképtelenné tenni. Szárazföldi és vizi A.-t különböztetnek meg. A szárazföldi A.-hoz vezető földalatti folyosó: az akna tárnájá-nak falait beomlás ellen való biztosításul, többnyire, fával, vagy falazattal bélelik ki; az aknát magát kazmarának is nevezik; ez rendesen vízmentesen van bélelve s ebbe helyezik el a lőport, v. másfajta robbanó szert, amelyet gyújtóvezetékkel kötnek össze az akna tüzelőjével (Minenherd), ahonnan az aknát a kellő időben felrobbantják. A robbanószernek a földszínétől való legrövidebb távolságát: legkisebb ellenállási vonalnak nevezik. Földben készített akna felrobbantása után tölcsérszerű gödör keletkezik, melynek környékén a föld kisebb-nagyobb távolságra meglazult. Ha az akna úgy volt megtöltve, hogy a tölcsér felső nyitásának sugara egyenlő a legkisebb ellenállási vonallal, akkor közönséges A.-nak nevezik; ha ellenben az említett sugár a legkisebb ellenállási vonalnál rövidebb vagy hosszabb, akkor gyengének, illetőleg túlerősnek, vagy feszítő golyónak is nevezik. Az A. felrobbantásánál kihajított földet az A. kévéjének nevezik. Ellenséges A.-k elrontása végett azok közelében, de mélyebben készítenek A.-t s azt csak annyira töltik meg, hogy tölcsért ne képezzen, de az ellenséges A. összeomlását idézze elő; az ily A.-t zúzó-nak (Quetsch mine) mondják. A közeledő ellenség lábai alatt felrobbanó aknát: röpítő aknának (Flattermine) nevezik. Már az ókorban alkalmaztak A.-t, amennyiben tárókban a várfalak alá hatoltak, azokat aláásták és egyelőre gerendákkal támogatták s ha a várfal bizonyos része így alá volt ásva; akkor a falat tartó fa-alkotmányokat meggyújtották, ami a várfal összeomlását s rés keletkezését idézte elő. Lőporral töltött A.-t a XV. században előbb az olaszok, majd a spanyolok és törökök kisérlettek meg; a XVI. században már Európa szerte alkalmazták. 3. A. a hordó szája; az a nyitás, amely a hordó közepén a dongába van készítve s a bor beöntésére és a hordó töltögetésére szolgál. Lásd még Alagcsövezés.

Forrás: Pallas Nagylexikon