Ákos nemzetség

legrégibb nyoma 1136-ból való, midőn az aradi gyülésen Thuróczy, szerint a királyhoz való hűtlensége miatt az Ákos-nemzetségbeli Majnótot is megölték. A nemzetség legkitünőbb tagja volt Ernye (Irén bán)és fia, István. Ernye bánt 1271-1284 közt említik; fia, István, hősies részt vett IV. László küzdelmeiben Gede és Perestyén várak alatt s híve volt III. Andrásnak is, ki feleségével, Ágnes királynéval együtt, az evangéliumra és a keresztre tett esküvel fogadta 1298-ban, hogy István országbirót mindenki ellen megvédelmezi. Kortársa volt (1297) Mihály fia, Ákos is. Mihály sárosi « comes » és várnagy 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert mellett küzdött s 1323-ban már a királyné tárnokmestere volt. A nemzetség, melynek utolsó nevezetesebb tagja 1591-ben János ugocsai alispán, birtokos volt Borsod-, Sáros-, Ugocsa-, Zólyom- és Zarándmegyében. E nemzetségből vált ki a Bebek- és Csetneky-család, mely már a XIV. század első tizedében elszakadt egymástól. A nemzetség monostora és négytornyú román bazilikája a szilágymegyei Ákoson állott.

Forrás: Pallas Nagylexikon