Ákos nemzetség
legrégibb nyoma 1136-ból való,
midőn az aradi gyülésen Thuróczy, szerint a királyhoz való hűtlensége miatt az
Ákos-nemzetségbeli Majnótot is megölték. A nemzetség legkitünőbb tagja volt
Ernye (Irén bán)és fia, István. Ernye bánt 1271-1284 közt említik; fia, István,
hősies részt vett IV. László küzdelmeiben Gede és Perestyén várak alatt s híve
volt III. Andrásnak is, ki feleségével, Ágnes királynéval együtt, az
evangéliumra és a keresztre tett esküvel fogadta 1298-ban, hogy István
országbirót mindenki ellen megvédelmezi. Kortársa volt (1297) Mihály fia, Ákos
is. Mihály sárosi « comes » és várnagy 1312-ben a rozgonyi csatában Károly
Róbert mellett küzdött s 1323-ban már a királyné tárnokmestere volt. A
nemzetség, melynek utolsó nevezetesebb tagja 1591-ben János ugocsai alispán,
birtokos volt Borsod-, Sáros-, Ugocsa-, Zólyom- és Zarándmegyében. E
nemzetségből vált ki a Bebek- és Csetneky-család, mely már a XIV. század első
tizedében elszakadt egymástól. A nemzetség monostora és négytornyú román
bazilikája a szilágymegyei Ákoson állott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|