Akszákov

1. Timofejevics Szergej, orosz író, szül. Ufában 1791 szept. 20. (ó-naptár), meghalt Moszkvában 1859 május 30. Iskoláit Kazanban végezte s 1807-ben, mielőtt az egyetemet végig járta volna, Pétervárra ment, hol a kodifikáló bizottságnál mint fordító működött. 1811-ben haza ment az orenburgi kormányzóságban volt birtokára, de 1826-ban már Moszkvába költözött, ahol egy kis ideig cenzor volt, azután pedig kizárólag az irodalomra adta magát. Szeretetreméltó egyénisége visszatükröződik műveiből is. Legnevezetesebb munkája «Szemejnája kronika i voszpominanija» (Családi krónika és visszaemlékezések), mesterműve az egyszerű, kedélyes orosz családi és népélet leírásának. Hasonló kedélyesség nyilatkozik a «Horgászás» -ról irott, valamint «Egy orenburg kormányzósági vadász emlékiratai» című munkájában is.

2. A. Szergejevics Konstantin, az előbbeni fia, hasonlóképen ismert orosz író, szül. 1817 ápr. 20. (ó-naptár) az orenburgi kormányzóság Akszakovka falujában, megh. Zante szigetén 1861 dec. 7. Iskoláit Moszkvában végezte, ahol irodalomtörténeti tanulmányokba s a német filozofiába merült és szorgalmasan tanult idegen nyelveket. 1847-ben «Lomonoszov az orosz nyelvben és irodalomban», című értekezésével elnyerte az egyetemen a «magister» címet; már 1846 óta szorgalmas dolgozótársa volt az orosz szlavofil irányú lapoknak és egyik tevékeny főembere a szlavofilek pártjának. A szlávok állítólagos kulturmisszióját, mely szerinte hivatva van a «rothadó nyugati kulturá»-t elsöpörni és felfrissíteni, következő művei tüntetik fel leginkább: «Drevnij byt szlavjan voobscse i russzkih v oszobennosztji» (A szlávok régi élete általában, és az oroszoké különösen Moszkva 1852), «Zamjecsanija na novoje adminisztrativnoje usztrojisztvo kresztjan v Rosszii» (Megjegyzések a parasztok újabb közigazgatási szervezéséről Oroszországban. Lipcse 1861). Költeményei, amelyek az orosz sajtóviszonyok miatt csak újabban jelenhettek meg, mély gondolkozásra vallanak, de igazi költészetet nem árulnak el. Színművei: «Knjazj Lupoveckij» és «Oleg pod Konsztantinapoljem» (Oleg Konstantinápoly előtt) szintén nem bírnak maradandó beccsel. Műveit ujabban összeszedték és öt kötetben bocsátották közre.

3. A. Szergejevics Iván, az előbbeni fivére, szintén író és pánszláv agitátor, szül. 1823 szept. 26. (ó-naptár), megh. Moszkvában 1886-ban. A jogi egyetemet Pétervárott végezte aztán az igazságügyi minisztérium moszkvai szenátusában kapott alkalmazást; 1852-ben azonban ott hagyta az állami szolgálatot és visszavonult a magánéletbe. A következő évben az orosz földrajzi társaság megbízásából Kis-Oroszországba utazott, az ottani kereskedelmi viszonyokat, nevezetesen a falusi vásárokat tanulmányozni. E tanulmányozás eredményeként írta «Vizsgálódások az ukraini vásárok kereskedelmére vonatkozólag» (Izszljedovánija o torgovljah na ukrainszkih jarmarkah), című művét, melyért a földrajzi társaság a Konstantin-féle nagy-éremmel, a ind. akadémia pedig a Demidov-féle díj felével jutalmazta. 1860-ban beutazta a szláv földeket s a következő évben «Djenj» című pánszláv lapot indított, melyet azonban 1865-ben betiltottak. Ettől kezdve különféle moszkvai lapokba írt, míg végre egy moszkvai magán-bank igazgatójává lett s ez állásában holtáig megmaradt. 1880-ban «Ruszj » c. alatt ujabb szlavofil közlönyt indított. Jóllehet A. tűrhető lirikus is, főjelentősége mégis publicisztikai működésében van.

Forrás: Pallas Nagylexikon