Akt

ruházott v. mezítelen élő emberi alak, melynek helyzetét és tartását a szobrász vagy a festő állapítja meg és tanulmány céljából lerajzolja. A személyt, aki aktul szolgál, élő modelnek nevezzük. Minthogy a művész csak akkor képes az élő modelen mindazt helyesen és jól látni, ami lényeges és jellemző, ha alaposan ismeri az emberi alak csontszerkezetét, izomzatát és mindazt, amiből az ember külső formája áll, azért az akt után való rajzolást megelőzi és kiegészíti az anatómiai tanulmány. Az aktrajzolás a természet hűségre törekvő művészetnek egyik legfőbb és nélkülözhetetlen segédeszköze és mint ilyen fontos szerepet játszik a szobrászat és a festészet történetében. A művészek alkotásai rendszerint rá vallanak a modelekre. Hasonlítsuk össze például Ádám és Éva alakját, egyrészt a Van Eyck fivérek genfi oltárképén, másrészt Masaccio falképén a firenzei Brancacci kápolnában. A két festmény majdnem egy időben keletkezett. Vagy hasonlítsuk össze egyrészt Kranach és Dürer, másrészt Lionardo de Vinci és Tizián vagy más olasznak a festményén a női alakokat, ezek meggyőznek arról, hogy a német és nématalföldi festőknek nem éppen szép modeljeik voltak, míg az olaszok a legszebbek között válogattak.

Forrás: Pallas Nagylexikon