Ala

(lat.), 1. növénytani műszó, különböző jelentéssel. a) A levelek lefutásából eredő hártyav. levélnemű szegélye a szárnak vagy a levél nyelének, p. a bükkönyön mind a kettőn (gatyás szár), a kankalinnak levélnyelén; b) a gyümölcs és magvak hártyás szállító készüléke, ebben az értelemben magyarul zászló p. a szilfa v..a juharfa gyümölcsén v. a fenyvek magván; c) a virág takaró részeinek (kehely és szirom) saját alakja p. a Polygala két nagyobb kehelylevele; ezért Diószegi ezt a füvet csészeszárny-nak (l. o.) nevezte; d) v. pedig a vitorlás virágúak evezője (l. Vitorlásvirág), sőt e) A. az ág és levél tövét (hónalj, ágzug) v. az ágvillát vagyis azt a szögletet is jelenti, a melyet az ág a szárral v. ág az ággal együtt alkot (l. Ág).

2. A., a római seregben a légióhoz beosztott, nem római polgárokból alakított, hanem szövetséges népek által kiállított csapatok, amelyek a római csatarend egyik, v. mind a két szárnyát képeztek, amiért is a hadseregnél a szövetségeseket általában alá-nak nevezték. Rendszerint minden A. 4200 harcosból alakíttatott, akik 10 cohorst képeztek; 3 római törzstiszt (praefectus socium) vezényelte az alát; a többi tisztet maga a szövetséges nép választotta ki saját harcosai közül. 3. A.-nak nevezték a római lovas-ezredet is (300-500 lovas), mert a lovasság is a harcrend szárnyára állíttatott. 4. A.-nak nevezték a római családházban az atrium hátulsó részében levő két fülkét is, melyekben az ősök viaszképmásait (imagines) őrizték.

Forrás: Pallas Nagylexikon