Alabastrom

(ásv.), igen finom szemű, aprón kristályos gipsz. A márványhoz hasonlít, de puhább, a körömmel is megkarcolható, savak pedig nem bántják, nem ejtenek foltot rajta. Hófehér; szürkés, sárgás, halványvöröses, kékesszürkés színű. Legbecsesebb a hófehér színű. Néha foltos; eres, felhőzetes; rendesen áttetsző. Szépsége miatt mindenféle kisebb-nagyobb műtárgyakat (vázákat stb.) faragnak belőle. Esztergán könnyen idomítható, csak a símítása és fényesítésé kíván nagy gondot; fényessége nem igen tartós. Zsurlóval (cinmosófűvel) és vízzel, különösen mészvízzel csiszolják, szappanos vízzel és mésszel pedig fényesítik; legutolsó simításához finoman iszapolt zsírkövet használnak, melytől atlaszos fényt kap. Kiváló szép minőségben Volterránál Firenze közelében találják a Marmolajo völgy felső niocénképződményeként. A toscanai A. utáni legbecsesebb a sziciliai. Hazánkban kis mennyiségben sok helyen terem ott, ahol más alakban is van gipsz; legtöbb Szilágymegyében Kőrösön és Zsibón, Torda-Aranyosmegyében Koppándon és Kolozsvár közelében (Békáspataka). Más lelőhelyei közül nevezetes a Lipari sziget, ahol S.-Calogero barlangjában található, mert itt szolfatárai működés következtében képződött a legtisztább A.-mészkőből.

Az A. rendesen szemcsés vagy leveles gipsszel vegyesen fordul elő, még pedig a gipszbányáknak többnyire alsó szintjeiben. Nagy telepeket; tömzsöket képez. Az ókorban Felső-Egyiptomból, Alabastron város közeléből ismerték a legszebb gipszet. Innen a név. Némelyek (p. Kóch) az olúb aster arab szóból származtatják a nevet, mi annyit jelent mint falak lenyomatai, mert a falak külső díszítésére, kirakására is alkalmazták. Az A.-ipar ma Olaszországban virágzik, ahol a voltérrai alabástromot leginkább Firenzében, azután Volterrában, Livornóban és Milanóban munkálják meg. A piszkossá lett A. tárgyakat terpentin-olajjal v. mésszel szokták tisztítani, de az eredeti fényt csak úgy kapják vissza, ha újból csiszolják és fényesítik a föntebb jelzett anyagokkal.

Bár az A. név így magában rendesen a finom szemű gipszre vonatkozik, néha a mész-A.-t v. az úgynevezett keleti (orientális) A.-t is értik alatta. Ez nem egyéb mint szép, változatosan réteges v. hófehér cseppkő (többnyire stalagmit), mely némely mészkőhegy barlangjában képződik, esetleg pedig meleg forrásokból rakódik le. Az elsőnek lelőhelye egy Gibraltár-vidéki barlang (Antipaeos Castleton), amiért is a mész-A.-t gibraltári kő-nek is szokták nevezni; az utóbbit a san-filippói forrásokban találják Toscanában, ahol a majdnem forró víz rakja le e becses anyagot. A mész-A.-t is úgy munkálják meg, mint a gipsz-A.-t, mindenféle apró dísztárgyakat faragnak belőle, sőt melltűkbe, függőkbe is foglalják.

Forrás: Pallas Nagylexikon