Alakzat

(beszédalakzat, lat. figurae), mint retorikai műszó a szólás mindenféle művészi alakítását, a közönséges kifejezésmódtól való eltérését jelenti. Tágabb értelemben a képletek is az A. közé sorozhatók, mind az előadás eltérést színezésére szolgálnak s díszét, hathatóságát és világosságát fokozzák; de a szoros értelemben vett A. különbözik a képlettől. A trópusban a szók képzettartalma változik, új képet iktatunk a kifejezésbe, míg a nyelvtani szerkezet változatlan, az alakzatban a beszéd alakja (p. a szók kapcsolata) szenved változást, de a szók megőrzik eredeti jelentésüket; a képlet inkább a szemléletességet növeli s a fantáziának szól, egészben véve a költői nyelv sajátja, a beszédnek alakzati elváltozását pedig inkább az érzelmi felindulás szüli közvetlenebbül hat, s egészben retorikai jellemű. Megkülönböztetnek szó és gondolatalakzatokat, aszerint amint a szólás művészi alakítása egy vagy több szóra terjed ki más felosztás szerint hangbeli és értelmi alakzatok vannak.A fonétikai figurák a szók hanganyagának sajátszerű alakításával törekszenek művészi hatásra, nevezetesen a szimbolikus hangalakzatok, mint a retorikai interjekciók, a hangfestés (onomatopolia), továbbá a zenei természetű A., mint a rím, asszonancia, alliteráció és az eufónia, végül a szorosan vett szóalakzatok, melyek ismétlés (annominatio, epanalepsis, anadiplosis, epizeuxis, paronomasia; anaphora, epiphora, symploke; gradatio stb.), elhagyás (ellipsis, asyndeton, zeugma) és a szók helybéli v: értelmi fölcserélése v. szembeállítása által keletkeznek (antimetabole, anaklasis, amphibolia stb.). Az értelmi alakzatok a szólás értelmét emelik ki v. színezik sajátszerűen a kifejezés eszközeinek részint halmozásával v. fokozásával (pleonasmus, synonymia, parallelismus, periphrasis, exergasia, accumulatio; auxesis, hyberbola), részint korlátozásával vagy gyöngítésével (elmellőzés, elhallgatás, közbevetés, deminutio), részint a kifejezés külső formájának v. belső tartalmának átalakításával (felkiáltás, kérdezés, kételkedés, visszavétel, anakoinosis, dialogismus, apostrophe, látomás; paradoxon, oximoron, euphemismus, ironia). A beszéd némely más fordulatait a régibb retorika szintén az A.-okhoz számította (megelőzés, megengedés. személyköltés, jellemrajz stb.); melyeket az újabb elmélet kirekeszt onnan, mert a beszéd egész tartalmára nézve a rendes előadásmódtól eltérő alakulások ugyan, de magukban véve nem alakzatok és nem járnak a szólás sajátszerű alakításával. V. ö. Gerber: Die Sprachz als Kunst. A. ipari szempontból l. Színnyomás.

Forrás: Pallas Nagylexikon