Alámosás

néven említik azt a jelenséget, mikor a folyóvíz a mederpart lábát képező és annak támaszul szolgáló föld-, iszap- vagy kavicsréteget elhordja, míg a támaszát vesztett mederpart végre nem képes egyensúlyát föntartani és a patakba v. folyóba szakad. Hídoszlopoknál v. hídfőknél is előfordul, hogy a sodor megváltozása következtében vagy ha a híd fölépítése folytán az árvíz lefolyási szelvénye jelentékenyen csökken, a folyó annyira lemélyíti medrét a hídfő v. oszlop mellett, hogy - ha ez nincs kellő mélységre alapozva nemcsak mellőle, hanem alóla is elhordja a mederfeneket képező anyagot és a híd összedől. Hazánkban legismertebb az A. következtében beállott katasztrófák közül az eszéki vasúti híd összeomlása, mely 1883-ik évben akkor következett be, mikor egy, Boszniából hazatérő, katonákat szállító vonat jött rajta keresztül. Két év előtt meg a szegedi rakodópart besüppedése okozott országos feltűnést. Olyan zsilipek vagy más műépítmények is, melyeknek nagy egyoldali víznyomást kell kiállaniok, ki vannak téve, az alámosás veszedelmének, ha laza talapra vannak építve, mert a nagy nyomás következtében az ellenkező oldalon vízfolyások keletkeznek, melyek a laza talaj egy részét magukkal viszik; minek folytán a műépítmény lesüpped, megreped, sőt gyakran egészen összeomlik. A h.-m.-vásárhelyi határban fekvő kistiszai zsilip 1887-ik év jun. 1-én történt bedőlésének oka, mikor több mint 40000 hold legnagyobb részben már érni kezdő búza és egyéb vetés víz alá került, valószínüleg ilyen A. volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon