Alanyiság

(ujlat. műszóval: subiectivitas), a költészetben mindazon elem, mely által a költő belső világa nyilatkozik meg: a költő saját érzelmei és reflexiói. Az A. alkotja az alanyi költészet lényeges tartalmát, de a tárgyi költészetben is van az A.-nak több-kevesebb szerepe, amennyiben minden tárgy a költő lelkén keresztül lép elénk, honnan az egyéni felfogás lenyomatát hozza magával s ahol bizonyos hangulati színezést nyert. A. és tárgyiasság különben nem zárja ki egymást, noha fordított viszonyban állnak egymással; legsekélyebb az A. ott, hol a költő egészen háttérbe vonul s a tárgyat sem egyéni, hanem általános szempontból tekinti, legerősebb természetszerűen a lirában, s az epika terén a lírai elbeszélésben, hol a költő a cselekvény fejlődésének minden mozzanatát érzelmi nyilatkozataival kíséri. Az erős A. a lírai költészetben megbecsülhetetlen alkatrész; míg a tárgyilagos dolgozást kívánó műfajokban az A. bántó. Az A. fogalmától meg kell különböztetni az egyéniségét.

Forrás: Pallas Nagylexikon