Alap-ok

néha rövidebben alap v. ok, egy gondolat, melynél fogva vm. más gondolatot igaznak ismerünk föl. A dolgok kapcsolatát meg kell a gondolatok kapcsolatától különböztetni. A dolgok az okság törvényénél fogva függnek össze; ami történik, annak megvan a maga oka, mért történik; semmi sem történik ok nélkül. Az igazságok világában is van kapcsolat; amit igaznak tartunk, annak meg kell hogy legyen a maga alapja, miért tartjuk igaznak; a magyarban ezt is oknak vagy alapnak szoktuk nevezni, innét az ige megokolni, valaminek igazságát okaiból leszármaztatni. Gyakran az ok és A. tényleg azonos, ha a gondolatok logikai kapcsolatának megfelel a dolgok oksági kapcsolata. Szabatosabb azonban, ha az okot (Ursache) az alaptól vagy A.-tól (Grund) megkülönböztetjük. Leibnitz formulázta először a gondolkodás eme törvényét e név alatt «principium rationis determinantis sive sufficientis», az elegendő ok tétele, melyben összefoglalta az ok s alap törvényét, így: semmi sem történik ok nélkül, semmi sem igaz alap nélkül. Ha nem rendelkezünk elegendő alappal, akkor ítéletünket csak valószínűnek mondatjuk; ha az alap csak ránk nézve elegendő, akkor hiszünk; ha az alap még ekkora erővel sem bír, akkor csak vélekedünk, sejtünk. Az a tétel, mely magában hordja igazságának bizonyítékát, azaz közvetetlenül ismertetik föl igaznak, alap- v. sarktétel. L. Alaptétel.

Forrás: Pallas Nagylexikon