Alap-ok
néha rövidebben alap v. ok, egy
gondolat, melynél fogva vm. más gondolatot igaznak ismerünk föl. A dolgok
kapcsolatát meg kell a gondolatok kapcsolatától különböztetni. A dolgok az okság
törvényénél fogva függnek össze; ami történik, annak megvan a maga oka, mért
történik; semmi sem történik ok nélkül. Az igazságok világában is van
kapcsolat; amit igaznak tartunk, annak meg kell hogy legyen a maga alapja,
miért tartjuk igaznak; a magyarban ezt is oknak vagy alapnak szoktuk nevezni,
innét az ige megokolni, valaminek igazságát okaiból leszármaztatni. Gyakran az
ok és A. tényleg azonos, ha a gondolatok logikai kapcsolatának megfelel a
dolgok oksági kapcsolata. Szabatosabb azonban, ha az okot (Ursache) az alaptól
vagy A.-tól (Grund) megkülönböztetjük. Leibnitz formulázta először a
gondolkodás eme törvényét e név alatt «principium rationis determinantis sive
sufficientis», az elegendő ok tétele, melyben összefoglalta az ok s alap
törvényét, így: semmi sem történik ok nélkül, semmi sem igaz alap nélkül. Ha
nem rendelkezünk elegendő alappal, akkor ítéletünket csak valószínűnek
mondatjuk; ha az alap csak ránk nézve elegendő, akkor hiszünk; ha az alap még
ekkora erővel sem bír, akkor csak vélekedünk, sejtünk. Az a tétel, mely magában
hordja igazságának bizonyítékát, azaz közvetetlenül ismertetik föl igaznak,
alap- v. sarktétel. L. Alaptétel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|