Alapellátás

A közigazgatásban, a települések közéletében használatos, a helyi lakosság alapszükségleteit kielégítő intézményekkel, szervezekkel kapcsolatos fogalom, e szervezek tevékenységét jelenti. Az 1990. évi LXV. tv. a helyi önkormányzatokról meghatározza azokat a feladatköröket, amelyeket minden körülmények között el kell az önkormányzatoknak látniuk. Kulturális téren ide tartozik az a műveltségi minimumot kínáló intézmény, feltételrendszer és tevékenység, amely ahhoz szükséges, hogy egy adott társ. modernizációja, a társ.-i reprodukció és az egyén szintjén a személyiség bővített újratermelése végbe menjen. Mértéke függ a települések gazdasági-intézményi feltételrendszerétől. Máig nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy mi az a minimum, amit szociális-kulturálisalapellátásnak nevezünk. Az viszont biztosnak látszik az eddigi kutatások alapján, hogy a modernizáció egy országban lelassul, ha az alapellátást csorba éri. Többek között a távol-keleti országok sikerei is bizonyítják, hogy felgyorsul a fejlődés, ha az alapellátás kiteljesedik. Mo.-on a kulturális alapellátás legfontosabb eleme ma is az ált. isk.-ban folyó munka, amelyet nemzetközi nómenklatúra szerint elsőfokú oktatásnak nevezünk. A kulturális alapellátás nincs azonban az ált. isk.-hoz kötve. Utóbbi csupán megalapozza egy ország másod-, illetve harmadfokú oktatottságra (azaz a középfokú ellátottság ra, illetve felsőfokú ellátottság ra) törekvését. Mo.-on a Nemzeti alapttv. (NAT) az, amely megkísérli összefoglalni a műveltség szükséges alapjait, mely azonban csupán megfelelő középfokú ellátottság révén szerezhető meg. - Ir. Kozma T.: Iskola és település. Bp. 1987.; Kozma T.: Tudásgyár. Bp. 1985.

Rubovszky Kálmán

Szerkesztette: Lapoda Multimédia