Alaphang
1. Az a legmélyebb hang, mely az
összetett hangnak mintegy a töve. Ugyanis a legtöbb hang a hangforrásnak
kisebb-nagyobb számú egyszerű rezgéséből van összetéve, melyek különböző
sebességgel és erővel, de egyidejüleg mennek végbe. Az ilyen egyszerű rezgés
már magában véve hallószervünkben a hang érzetét kelti, de az összetett rezgés
is egyetlen egy hang gyanánt tűnik fel fülünknek, bár pontosabb és gyakorlat
által élesíthető megfigyelés által, mint egyszerű hangoknak - u. n. parciális
v. felhangoknak - összetétele felismerhető. Az összetett hang magasságát annak
legmélyebb parciális hangja, az alaphang szerint ítéljük meg. Valamely
diatonikus, kemény vagy lágy hanglépcsőnek első foka; így p. a C dúr hanglépcső
(c, d, e, f g, a, h) alaphangja: c. - 3. Minden alapakkordnak - tercek szerint
emelkedő hármashangzatnak - legmélyebb hangja az akkordnak A.-ja, s az is
marad, ha az alkotó hangok sorrendje megváltozik. Így p. (g, h, d" ), (h, d",
g" ) akkordnak g az A.-ja. Nem változtat a dolgon az sem, hogy ez akkord a
g-hanglejtő tonikáján v. p. a c-hanglejtő felső dominantéján nyugvó akkordként
szerepel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|