Alaphang

1. Az a legmélyebb hang, mely az összetett hangnak mintegy a töve. Ugyanis a legtöbb hang a hangforrásnak kisebb-nagyobb számú egyszerű rezgéséből van összetéve, melyek különböző sebességgel és erővel, de egyidejüleg mennek végbe. Az ilyen egyszerű rezgés már magában véve hallószervünkben a hang érzetét kelti, de az összetett rezgés is egyetlen egy hang gyanánt tűnik fel fülünknek, bár pontosabb és gyakorlat által élesíthető megfigyelés által, mint egyszerű hangoknak - u. n. parciális v. felhangoknak - összetétele felismerhető. Az összetett hang magasságát annak legmélyebb parciális hangja, az alaphang szerint ítéljük meg. Valamely diatonikus, kemény vagy lágy hanglépcsőnek első foka; így p. a C dúr hanglépcső (c, d, e, f g, a, h) alaphangja: c. - 3. Minden alapakkordnak - tercek szerint emelkedő hármashangzatnak - legmélyebb hangja az akkordnak A.-ja, s az is marad, ha az alkotó hangok sorrendje megváltozik. Így p. (g, h, d" ), (h, d", g" ) akkordnak g az A.-ja. Nem változtat a dolgon az sem, hogy ez akkord a g-hanglejtő tonikáján v. p. a c-hanglejtő felső dominantéján nyugvó akkordként szerepel.

Forrás: Pallas Nagylexikon