Alapítvány

meghatározott célra rendelt s e végből jogilag önállósított vagyon. A cél vm. társadalmi érdek állandó kiegészítésében áll és éppen azért, mert az alapítvány keletkezésével egy társadalmi érdekközpont létesül, amely a kirendelt vagyont a jogi személy minőségével ruházza fel: szükséges, hogy az A. létesítésére irányzott, belső lényege szerint a társadalmi autonómia egy teremtő cselekményét magában foglaló s e szerint a magánjogi jogügyleti szabadságkörét meghaladó rendelkezés hatálya az állam jóváhagyásától függjön s az alapítványi vagyon kezelése az állam főfelügyelete alatt álljon. A rómaiaknál, valamint a középkorban csak kegyes célokra szolgáló A.-okat (piae causae) ismertek. Régebben az A.-okat jobbára az egyház javára tették s az egyház kezelése és felügyelete alá helyezték (p. zárdák alapítása, misealapítványok), minélfogva azok bizonyos tekintetben az egyházi intézetek jellegével ruháztattak föl. A XVI. század óta azonban, amidőn az egyház a humanitárius érdekek kizárólagos ápolója lenni megszünt, mindinkább szokássá vált az A.-okat az egyháztól függetlenül s a közhasznú célok (nevelésügy, betegápolás s általában a társadalom v. egyes társadalmi osztályok anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására) minél tágabb keretében létesíteni.

Jelenleg - a cél és a kezelés módjának tekintetbe vételével az A.-ok következő nemeit különböztetik meg: egyházi és világi A.-ok, köz- és magán-A.-ok. A vallás-, tanulmányi, egyetemi s egyéb akár egyházi, akár világi köz-A.-ok felett való állami főfelügyelet gyakorlásának nyilvántartó, ellenőrző és jogi szakközege a közalapítványi kir. ügyigazgatóság. A magán-A.-ok egyik legpregnánsabb alakja a családi A., mely főleg abban különbözik a családi hitbizománytól, hogy az alapítványi vagyon nem az egyes családtagok tulajdona, hanem saját különös rendeltetésében bírja jogi fennállásának - jogalanyiságának erőforrását s hogy az A.-nyal, mint jogi személlyel szemben a kedvezményezett családtagok csupán követelési viszonyban állanak, míg a családi hitbizomány kötelékéhez tartozó vagyonnak a birtokban levő családtag (hitbizományi birtokos) a tulajdonosa, akinek tulajdoni jogát az utódlásra hivatott családtagok érdekének megóvására szolgáló elidegenítési tilalom korlátozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon