Alapszín

alatt a színképi színek közül azokat értik, amelyeknek kellő arányban való vegyítéséből a többi színképi színek érzése támaszthat. Young és Helmholtz elmélete szerint a vörös, zöld és kék az alapszínek s ezeknek megfelelőleg a szem fényérző ideghártyájában is háromféle végkészülék van, melyeket egyenkint csak az egyeseknek megfelelő fény képes izgatni. A fehér fényérzést felkeltik minden oly fényhullámok, melyek egyaránt izgatólag hatnak mindhárom alapérzésnek megfelelő végkészülékre. A narancsszínnek megfelelő sugarak erősen izgatják a vörös, valamivel kevesebbet a zöld érzést eszközlő végkészülékeket, felette gyengén pedig a kéket. A sárga sugarak egyaránt izgatják a vörös és zöld alapérzésnek megfelelő végkészülékeket, gyengén a kéket. Az ibolyafény erősen izgatja, a vörös még erősebben a kék, felette gyengén a zöld érzést közvetítő végkészülékeket. A fekete végre a fény hiánya által okozott érzés. Egy második elmélet szerint, mely Heringtől származik, hat alapszín s ennek megfelelőleg hat alapszín-érzés is van. Ezek a fehér, fekete, vörös, zöld, sárga és kék. A többi színek vegyesek, bennök mindig két színt lehet felismerni. Így fel lehet ismerni, ha együtt jelen vannak, a vöröset és sárgát, a sárgát és zöldet, a zöldet és kéket, vagy a vöröset és kéket, de nem a vöröset és zöldet, vagy sárgát és kéket; ez utóbb említett színek együttes érzése ugyanazon a helyen lehetetlen, ezek kizárják egymást, miért is ellenható színek-nek mondják azokat.

Forrás: Pallas Nagylexikon