Alarcon

1. Don Pedro Antonio de, spanyol költő, író és politikus, szül. Guadix-ban 1833-ban, meghalt 1891 július 19-én. Eleintén teologiát tanult, azonban már akkor titokban szerkesztett egy «Eco del Occidente» (Nyugati visszhang) című folyóiratot. Majd a teologiát végleg abbahagyva, Granadába ment, hol nevezett folyóiratot a «Colonia Granádina», egy újonnan alakult andaluziai irodalmi társaság központjává tette. 1854-ben ugyanott a «La Redenciva» című forradalmi irányú új lapot indította meg. Végre Madridban telepedett le, hol demokrata újság szerkesztését vállalta el és amellett más hírlapokba szinte számtalan novellát, elbeszélést és költeményt írt, melyek majdnem hihetetlen sikert arattak. 1859-ben mint önkéntes részt vett a marokkói spanyol hadjáratban s azt «diario»-jában le is írta. Visszatérve, szülővárosa a cortesbe választotta s mint képviselő mindvégig a szabadelvű iránynak volt hathatós támasza, bár nem tartozott a republikánus párthoz hazájában, sőt 1868-ban az alkotmányos monarchia helyreállítása érdekében működött, a miért őt XII. Alfonz király kinevezte államtanácsossá. A. novellái, melyek közül sokat e címek alatt: «El amigo de la muerte» (a halál barátja), «Casas que fuerva» (elmult dolgok) stb. összegyűjtve is kiadott, a mai spanyol társadalomnak épp oly igaz, mint élénk képét nyújtják. E novellák némelyikében, mint az «E1 escandalo»-ban («A botrány»), felülmúlhatatlan humor kiséri az író művészi előadását. Költeményei «Poesias serias y humoristicas» cím alatt jelentek meg. Egyetlenegy drámai kísérletével azonban: «El hijo prodigo» (A tékozló fiú) kudarcot vallott s nem is írt több színdarabot. Összes műveiből 1874-ben Madridban szemelvények is («Obras escogidas») jelentek meg. Köztük több más nyelvre is lefordíttatott; németre Lemser Lilli-től (Stuttgart 1878).

2. A. y Mendoza, Juán Ruiz de, spanyol drámaíró, szál. Mexikóban 1580-ban, megh. Madridban 1639 aug. 4. Spanyolországba költözvén, Szevillában kir. ügyész lett. 1611-től kezdve Madridban élt s 1626-ban az Új-Spanyolország ügyeivel foglalkozó kir. tanácsnak. Minthogy A. legjobb darabjait csakhamar másoknak tulajdonították, az irodalomtörténészek az ő nevét sokáig nem is említették. «Comedias» cím alatt két kötetben 20 darabot adott ki (Madrid, 1628 és Barcel. 1634). Nevezetesebb darabjai: «El tejedor de Segovia» és «Ganar amigos» vagy «La que mucho vale mucho cuesta», hősi drámák. Mestere volt a jellem-vígjátéknak (comedia de costumbres), amelynek megalapítójául őt tartják. E nembe tartoznak: a Corneille által «Menteur» cini alatt utánzott «Lé verdad sospechosa», «Les paredes oyen» (mely ma is műsoron van), «Don Domingo de Don Bias», stb. V. ö. Fernandez-Guerra y Orbe: Don J. R. de A. y M. Madr. 1871; és Mohnier: Notice sur le poéta espagnol A. Toulouse 1872.

Forrás: Pallas Nagylexikon