Albánia

(albánul: Skipéria, törökül: Arnaut), a Balkán félsziget nyugati partvidékének neve, É-on a Bojana folyótól, D-en az Artai öbölig (É. szél. 42°-ától a 39°-ig), Ny-on az Adriai és Jonitenger és K-en a hegyláncok között, melyek a macedóniai folyamvidéknek vízválasztóul szolgálnak. Albánia magában foglalja a régi Illiria déli részét, épp úgy a régi Epiruszt; neve az ó-kor végén az Albanopolis város körül épült kis kerületet jelentette és csak a XI. században terjedt ki az egész országra és lakosaira. Ma a török birodalom egy része, kivéve egy darab földet Arta folyótól DK-re, melyet 1881-ben engedtek át Görögországnak és pedig Janina, Monasztír, Szkutari vilajeteket és részben Koszovo-t. Északon Montenegróval, és az osztrák-magyar monarchia által okkupált Novibazar szandzsákkal, D-en Görögországgal határos, míg K-en közigazgatásilag több ízben átnyúlik a határhegységen keresztül Macedóniába. A tulajdonképeni Albánia nagysága vagy 44,000 km², a vilajet-beosztás szerint mintegy 58,000. A. talajalakulata: ránchegységek közé zárt egyenközű, messze elnyúló hosszvölgyek, melyek legtöbbnyire kréta és eocénkorú mész és palakőzetekből állanak és kívülről töredezettek; csak a Sar-dagh-ban lépnek fel régibb alakulatok. A hegységek Boszniától kezdve ÉNy-DK-i irányt követnek, Albánia északi határán, a Drinánál, jelentékeny fordulatot képeznek K felé, e repedésen túl déli csapásukat folytatják, melyek az ország déli részén DK-ivé változnak. A legmagasabb láncok azok, melyek A. vízválasztóját képezik kelet felé, mindenekelőtt a hatalmas Sar-Dagh (l. e.), messze dél felé a Grammosz-hegység, mely mint Pindosz benyúlik Görögországba. A hegység közepén nagy teknőalaku fennsíkok sülyedtek alá, melyek részben tekintélyes zárt tavakat tartalmaznak (a Szkutari, Ochrida, Kasztoria, Janina stb. más), termékenységük által sűrübb népességet táplálnak és a közlekedés középpontjai. Az ország folyóinak (Bojana, Drina, Devol, Vojuca, Kalamasz stb.) folyása nyílt hosszvölgyek és keskeny hegyszakadékok közt váltakozik, úgy hogy a közlekedési utak sokszor nem követhetik azokat. A hegyvonulatok váltakozásának megfelel a tengerpart iránya. ÉNy-ról a Drinánál D-nek tart, míg Glossza-foknál (Akrokerauni előhegység), ahol (az otrantói úton) az itáliai parthoz 70 km.-re közeledik, ismét DK-re fordul így az ország természetszerűleg két részre oszlik: az északi Felső-Albánia ÉD-i parttal és a déli, Alsó-Albánia ÉNy-DK-i parttal. Az elsőben a hegység előtt egy, folyók által felépített sík, mocsaras és egészségtelen partvidék terjed el, míg Dél-Albánia hegyei többnyire meredeken ereszkednek le a tengerre; csak Prevezánál és Filatesznél van laposabb partvidék. Az éghajlat Észak-Albánia mocsaras partjainak kivételével kitűnő, a Dél-Itáliával hasonló szélesség alatt álló ország forróságát a hegyi és tavi levegő lehűti. A völgyek és síkok talaja némi műveléssel gazdag termést hoz; a hegyek többnyire hűvösek és terméketlenek. Kukorica és más gabnanemű mindenütt tenyész; dohány bőven nő; olajtermelés a parton jelentékeny kivitelt nyújt. A tengerparti magaslatokon azelőtt sűrűbben voltak erdők s jeles hajóépítőfát szogáltattak. A legtöbb európai tengeri hatalmasság, Egyiptom, maga a porta is részben innen fedezte szükségleteit. Most az irtás következtében kopasz pusztaságokká lettek, csak a beljebb eső földön van még erdőség, részben őserdők. A nép inkább kóborló pásztoréletre hajlandó, mint földmívelésre; szarvasmarha-, barom és juhtenyésztést űz; sok juhot szállítanak Konstantinápolyba. Különben szállít teknőst, piócát, miben a tavak bővelkednek, és még viaszt; az előbb jelentékeny korallhalászat helyett tengerisó-főzés jött divatba, főleg Avlónánál. A termények békés felhasználására és feldolgozására a lakosok nem igen hajlandók. Ezek főrészt albánok; csak északkeleten vannak szerbekkel és törökökök keverve és délen, Epiruszban, részben görögösítve. Mivel Itáliát igen megközelíti, a természet által a két félsziget közt való közlekedés előmozdítására van hivatva, miben most is jelentékeny s az ókorban is már kitünt. Akkor Dyrrhachium (Durazzo) kikötőtől egy nagy katonai út, a via Egnatia, A.-n keresztül Szalonikibe vonult. Később a bizonytalanság és a közlekedési utak megromlása a földtől eme jelentőséget teljesen elvette. A. ma Európa legvadabb, legnyersebb, legműveletlenebb és legismeretlenebb országa. A legjelentékenyebb városok Prizrend, Szkutari és Janina.

Forrás: Pallas Nagylexikon