Albérlet
(sublocatio, subconductio), az a
jogviszony, mely akkor keletkezik, ha a bérlő a bérlet tárgyát egy harmadik
személynek adja bérbe. Általános szabály, hogy a bérlő a kibérelt dolgot A.-be
adhatja, hacsak a bérleti szerződésben az ellenkező kikötve nincs és ha az
albérbeadás a bérbeadó tulajdonos nyilvánvaló kára nélkül történhetik. Az albérbeadás
nem változtatja meg a bérbeadó és a bérlő közt fennálló szerződési jogviszonyt.
A bérbeadó úgy a szerződés teljesítése, mint a bérlet tárgyán okozott kár
megtérítése iránt igényével továbbra is a bérlő ellen fordulhat. A bérbeadót
megillető törvényes zálogjog kiterjed a kibérelt helyiségben található s az
albérlő tulajdonát képező ingóságokra is. Az albérlő az albérleti viszonyból
eredő követeléseket szinten csak a vele szerződésre lépett bérlő ellen
érvényesítheti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|