Albert

1. Kázmér, szász-tescheni herceg, III. Ágost lengyel király fia, szül. Moritzburgban 1738 jul. 11., megh. 1822 febr. 11. Osztrák szolgálatba lépett s 1776-ban Krisztina főhercegnőt, Mária Terézia leányát, az osztrák-Németalföld helytartónőjét vette el feleségül; hozományul kapta a tescheni hercegséget. 1765-1780-ig Magyarország helytartója, 1780-1790-ig pedig Németalföld helytartója volt. Harcolt a franciák ellen 1792-ben, de legyőzetvén, Belgiumból ki kellett vonulnia. A katonai szolgálattól 1795-ben vonult vissza; azontúl a bécsi udvarnál élt. lsmeretes Albertina nev ű gazdag szabadkézi rajz- és acélmetszet-gyűjteménye, mely előbb Károly, utóbb pedig Albrecht főherceg birtokába került. Bécsnek Mariahilt nevű városrésze nejének, Krisztina főhercegnőnek köszöni kitünő vízvezetékét.

2. A. Frigyes Ágost, szász király, szül. 1828 ápr. 23. Csak a jogi tanulmányok befejezése után lépett a katonai pályára; 1849-ben részt vett a schleswig-holsteini hadjáratban, 1856-ban tábornokká lett, 1866-ban pedig, szavához híven, Ausztria oldalán kűzdött hadseregével Münchengrätz, Gitschin és Königgrätz mellett. A prágai békében Ferenc József császár és király ki is eszközölte, hogy szövetségesét területi veszteség ne érje. Másrészt Albert királynak be kellett lépnie az északnémet szövetségbe. Ugyanekkor L Vilmos király kinevezte őt a szövetséges hadsereg 12-ik, azaz szász hadtestének parancsnokává. Seregével az 1870-71-ki háborúban szép eredményeket vívott ki. Részt vett a Gravelotte mellett vívott csatákban, az úgynevezett Maas-hadsereggel pedig Mac Mahon északkeleti iránybán haladó hadseregét Beaumontnál utol érte és itt, valamint Sédan-nál legyőzte. E diadalok készítették elő a sédani fegyverletételt. Részt vett továbbá Páris ostromában. A háború után Vilmos császár a tábornagyi ranggal ruházta őt fel Apját 1873 okt. 29. követte az uralkodásban. 1853. nőül vette Wasa Gusztáv hercegnek Karola leányát, de házasságuk magtalan. Trónörökösül öccsét, György herceget jelölte ki. A király egyike a legnépszerűbb német fejedelmeknek, szivén viseli népének javát és királyunknak bizalmas barátjai közé tartozik.

3. A. Nándor Viktor, Hohenzollern herceg, Károly romániai király unokaöccse és román trónörökös, Vilmos hohenzollerni herceg fia; szül. Sigmaringenben 1865 aug. 24. 1892 jun. eljegyezte Mária angol hercegnőt, az edinburgi herceg leányát (szül. 1875. okt. 29.). Az esküvő 1893 kezdetére van kitűzve.

4. A. Ferenc Ágost Károly Emánuel, Viktória angol királynő férje, Ernő szász-kóburg-góthai hercegnek második fia, szül. Rosenau kastélyban, Koburg közelében 1819 aug. 26., megh. 1861 dec. 4-én. A fiatal herceget br. Stockmar nevelte, kinek vezetése alatt a bonni egyetemen (1837) államtudománnyal és történelemmel foglalkozott. Jelen volt a 18 éves Viktóriának angol királynővé való megkoronázásánál (1838 jun.). Látogatását 1839. ismételte. A királynő ekkor (nov. 23.) a titkos tanácsban kijelentette, hogy hajlandó A. herceget férjéül választani. Az esküvőt Londonban tartották meg, 1840 febr. 10. A herceg felvétetett az angol polgárság kötelékébe, a parlament 30,000 font sterling évi járadékot biztosított neki, neje pedig a térdszalagrendet adta neki és a legfőbb kitüntetésekkel halmozta el. Kiváló tulajdonságai dacára az angol közvéleménnyel szemben nehéz helyzete volt. Az ellenzék és kivált az élclapok ugyanis nagyon sokáig nevetséges, képtelen vádakkal illették a szegény jöttment» német herceget. Majd ügyetlennek, majd tolakodónak mondták. Szerencséjére családi élete a legboldogabban alakult. A királynő, ki mindvégig szeretettel és tisztelettel volt A. iránt, az első naptól kezdve még a legfontosabb kérdésekben is kikérte tanácsát és lelkiismeretes, szakavatott tanácsadójának tekintette. Ilyenformán A. befolyása noha a törvények és az alkotmány ily felelősséggel nem járó állásról mitsem tudnak, Anglia kormányára nagy és jótékony volt. A királynő 1857-ben a parlament engedelmével a « Consort of Her most gracious Majesty» címet adományozta férjének.

Különösen pártolta a tudományokat és művészeteket s 1847-ben a cambridgei egyetem kancellárja lett. Számtalan jótékonysági egyesületeknek és intézeteknek lelkes pártolója és protektora volt; az ő sürgetésére alapították az első szegény (ingyenes) iskolákat és több javító-intézetet. Előmozdította a kereskedelmet, ipart és földmívelést. Windsorban mintagazdaságot rendezett be s tőle eredt a londoni világkiállítás terve is. Mindezekkel végre ellenfeleit elhallgattatta s halálát az egész angol nemzet veszteségnek tekintette. Számos műemlék és róla elnevezett intézet örökíti meg nevét. Összegyűjtött beszédei 1857-ben jelentek meg Londonban: «Addresses delivered on different public occasions by H. R. H. Prince A.» s a királynő jegyzeteivel ellátva: «The principal speeches and addresses of H. R. H. the Prince Consort» c. alatt (1862), németül Brémában (1863).

5. A. Eduárd, walesi herceg, Viktória angol királynőnek legidősebb fia, szül. Londonban a Buckingham-palotában 1841 nov. 9. Apja kiváló gonddal nevelte; az oxfordi és cambridge-i egyetem hallgatója volt. Számos és nagy utazásokat tett; volt Amerikában (1860), a Keleten (1862) és Indiában (1875-76). Európát több ízben bejárta s Budapesten is gyakran megfordult. Tiszteletbeli tagja a nemzeti kaszinónak. Megnősült 1863 márc. 10.; neje, Alexandra, IX. Keresztély dán király leánya, két fiút és három leányt szült. Noha néhány kényes pörbe volt keveredve, népszerűsége megingathatatlan. 1892 jan. 9-én az a csapás érte, hogy legidősb fia, a clarence-i herceg, ki már az anyai ágon magyar származású Teck Mary hercegkisasszonnyal volt eljegyezve, Sandringhamban meghülés következtében meghalt.

6. A., monacoi herceg, szül. Párisban 1848 nov. 13. III. Károly herceg és nejének, Merode grófnőnek fia. Nőül vette 1869 szeptemb. 21-én DouglasHamilton Mary hercegnőt, kitől azonban 1880-ban elvált. A hercegnő Festetich Tasziló grófhoz ment nőül, a herceg pedig 1889. elvette Alice Richelieu hercegnőt. A herceg nagy érdeklődéssel viseltetik a földrajz iránt és több nevezetes expedíciót szerelt fel a saját pénzén, első sorban az Atlanti-óceán áramlatainak és mélységének kiderítése céljából. L. «Sur les courants superficiels de l"Atlantic Nord. », c. értekezését, Paris, 1889. 1-6 értekezését pedig németre fordította Marenzeller E., «Zur Erforschnug der Meere und ihrer Bewohner, von Prinz Albert v. Monaco», Bécs, 1891.

Forrás: Pallas Nagylexikon