Albertus Magnus

Albert von Bollstädt, Nagy Szent Albert (1193 v. 1206-1280): német Domonkos-rendi szerzetes, filozófus és teológus. Németo.-i => kolostori iskolák ban tanított, 1245-1248 között a párizsi egy.-en is. Önálló művei mellett Arisztotelész-kommentárokat is közreadott; neki köszönhető, hogy a középkori tud.-os gondolkodásban helyett kapott => Arisztotelész filozófiája. Ped.-tört.-i szempontból figyelemre méltóak a tapasztalat és fogalomalkotás viszonyára, valamint a megfigyelésre vonatkozó nézetei. ~ szerint az ismeret eredete nem a platóni visszaemlékezés, mert a lélek eredetileg üres tábla (tabula rasa), új ismeret csakis tapasztalat útján keletkezhet. Az így kialakuló képzetekben még meglévő esetleges jegyek elhagyásával a cselekvő értelem (intellectus agens) ragadja meg a fogalom tárgyát alkotó lényeget. Véleménye szerint a term.-re vonatkozó szaktud.-oknak fontos szerepük van, nem lehet azonban körükben sem megelégedni a meglevő ismeretekkel, hanem vizsgálatokat kell végezni új ismeretek szerzése érdekében. A term.-tud.-os kutatás alapja a megfigyelés. Az okokat, folyamatokat, összefüggéseket azonban csak akkor tudjuk feltárni, ha minden lehetséges helyzetben, változó körülmények között is tanulmányozzuk a vizsgált jelenségeket. ~ a teol. és a filozófia mellett az állattannal, növénytannal, kémiával, földrajzzal és csillagászattal is behatóan foglalkozott. => még középkori nevelés.

Mészáros István

Szerkesztette: Lapoda Multimédia