Albigensek

(helyesebben: Albigaiak) elnevezés gyűjtőnévül szolgált több egymáshoz hasonló, de különböző országokban más-más neveket viselt középkori, messze elterjedt eretnek felekezeteknek; így Felső-Olaszországban, Déli-Magyarországban és Boszniában: Patarinok-v. Patarénusok-nak, Dél-Franciaországban Turlipinok-, Publikánok- és Bolgároknak hivattak legközönségesebb nevük azonban (különösen a XIII század óta) albigensek volt a déli-franciaországi Albi-tartománytól (Languedocban) és amint ők magok hítták magukat: katarok (e görög szótól cadaroi = tiszták; honnan a német Ketzer). Már «bolgár» elnevezésök magában véve is sejteti, hogy az akkor Bolgárországban elterjedt és máskép Paulieianok vagy Publikánoknak is nevezett Bogomilok (Bog milujy, könyörülj istenem-szavaktól; mások szerint egy Bogomil nevű paptól) eretnekségével rokonságban és összefüggésben voltak, amit az a körülmény tesz kétségtelenné, hogy miként a Bogomiloké, úgy az ő elméleti tanításuk is teljesen megegyezett a régi manichaeusok dualisztikus (kételvűségi) alapon álló tanításával. Ugyanis mint a gnosztiko-manichaeusok, úgy az A. is két ős lényt, istent vettek fel, jót és rosszat a szellemvilágot a jó, az anyagot pedig a rossz isten teremtette. A rossz isten az ó-testamentombeli Jehova csellel arra csábította a lelkeket, hogy az égből a földre leszállván testeket vegyenek fel, és ekként hatalmába kerültek. Sok évezred után azonban a jó isten megkönyörülvén a testi rabságban-sínylő lelkeken, teremtményei legfőbbikét, Krisztust küldötte a földre, hogy a lelkeket megszabadítsa. Szerintök Krisztus nem bírt anyagi testtel; halála csak látszólagos volt. Az általa véghez vitt megváltás csak ama tanítás követesében áll, amely szerint az embernek arra kell törekednie, hogy önmegtagadás által a testtől megszabaduljon. Tökéletesekül tekintették azért azokat, akik az anyaggal való minden érintkezést, minden földi birtokot, minden testi táplálkozást szorgosan kerültek. E tökéletesek kézföltevés által elnyerték a lelki keresztséget, az úgynevezett consolamentum-ot (megvigasztaltatást), mely holtuk után lelkeiket az égbe vezérli el. Kevésbbé tökéletesek azok a hívek, akik még földi vagyonnal bírnak, házas életet folytatnak és akik csakis haláluk alkalmával nyerik el a consolamentum-ot. Akik e consolamentum nélkül halnak meg, azoknak lelkei emberi és állati testekben vándorolnak. A tökéletesség és szentség legfőbb jele az öngyilkosság; amiért is, hogy boldog kimulást szerezzenek nekik, a szülők gyermekeiket és viszont ezek szülőiket öldösték. A III. laterani zsinat (1179) kiközösítvén az A.-t, ellenök, mint az állam és társadalom biztonságára veszélyes eretnekség ellen, a világi hatalmakat szólította fel. Pápai követek és hitszónokok ezek közt különösen kitűnt szent Domonkos, ki az eretnekség megszűntetésére a szent olvasót ajánlotta lelkes beszédeiben működtek az albigaiak megtérítésén Olasz és Franciaországban; de az A. hite azért folyton tartotta magát, annál is inkább, mert egyes világi főurak (így Rajmond, toulous-i és Roger, beziers-i grófok) pártfogolták követőit; miért is III. Ince pápa, miután követeit az A. meggyilkolták, Fülöp Ágost francia királyt arra bírta, hogy az A. megfékezésére keresztes háborút vezessen. Simon, montfort-i gróf lett a keresztes hadjárat vezére, aki kezdetben szerencsével harcolt és több várost elfoglalt tőlük; később azonban politikai és személyes érdekekre akarván azt kizsákmányolni, majdnem 20 évig tartott hadjárat s az 1229.-i évben megkötött párisibéke által ért véget. Az albigai eretnekség végleges megszűntetésére hozták be ezután az inquiziciót (hitnyomozást).

Forrás: Pallas Nagylexikon