Alcudia

Manuel Godoy Alvarez de Faria, A. hercege, szül. Badajozban 1767 máj. 12., megh. Parisban 1851 okt. 7. Tizenhét éves korában lépett a királyi testőrségbe s mint az erkölcstelen Mária Lujza ausztriai hercegnőnek szeretője s magának a királynak, IV. Károlynak kegyence, gyorsan emelkedett a legmagasabb fokra. Herceg lett s a spanyol kormány feje és külügyminisztere 1792. XVI. Lajos kivégeztetése után háborút izent Franciaországnak. Ismételt vereségek dacára mégis kedvező békét kötött (Basel 1795 jul. 22.), amiért királya «principe de la paz» (békefejedelem) címmel ruházta föl. Spanyolországot vétkes könnyelműséggel kormányozta. Franciaországgal szövetkezve Anglia ellen hadakozott, mi az ország kereskedelmének és hajóhadának megsemmisítésére vezetett (Trafalgar 1805). 1797. elvette a király testvérének természetes leányát s a királynő vele együtt arra törekedett, hogy Ferdinánd ausztriai herceget a trónörökléstől megfossza. Midőn a franciák 1808. Spanyolországba bevonultak, A. a királyi párral együtt Amerikába akart szökni. De tervük nem sikerült s a lázongó nép kegyetlenül bánt A. kegyenccel. Napoleon Bayonneba küldte, hogy a királyt (IV. Károlyt) a trónról való lemondásra bírja. A. vagyonát lefoglalták s azután hol Franciaországban, hol Rómában élt. Neje Párisban halt meg 1828 nov. 28. Újabb házasságra lépett Tudo Jozefával, egy katonatiszt leányával. A júliusi forradalom után csekély évdíjat húzott Fülöptől. 1847. visszakapta birtokait és címeit. Tehetséges, de nagyon aljas és alávaló gondolkozású ember volt. Emlékiratai kevés hitelt érdemelnek (8 köt. Páris 1836; ném. Diermanntol, Lipcse 1836-37, 4 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon