Áldor

Imre, csaladi nevén Schmidt, iró, szül. Pesten 1838-ban, iskolái végeztével a papi pályát választotta s Egerben mint a cist. rend tagja tanárkodott; de onnan kilépvén, Pesten telepedett le, hogy az irodalomnak élhessen, s mint különféle hirlapok, naptárak, albumok és egyéb irodalmi vállalatok munkatársa és szerkesztője, főleg 1860-80. közt nagy tevékenységet fejtett ki. Cikkeket, tárcákat, életrajzokat, politikai hetiszemléket irt a lapokba s adott ki önállóan is; irt továbbá népszerüsítő történelmi műveket és fordított számos regényt és történelmi munkát; egyebek közt ő alapította a «Népzászlója» c. politikai hetilapot és az ily cimü naptárt, továbbá a Történelmi könyvtárt, melynek 38 füzetét maga is irta. Eredeti művei közt nevezetesebbek; Kossuth és Perczel c. röpirat 1868, Vázlatok a magyar emigráció életéből 1860, Kossuth Lajos mint a magyar nép vezére 1870; fordította A magyar hadjárat történetét, Széchenyi és korá-t (Falk M. után) s ifj. Dumasnak A Clémenceau-pör c. regényét, Hugó Viktortól pedig az 1793-at; több antologiát is szerkesztett. (A forradalom költészete, Arany furulya stb.); általában tere a népszerüsítés volt. 1879-ben a temesvári állami reáliskola tanára lett, 1887-ben a székelyudvarhelyi reáliskolához került tanárnak, honnan 1892-ben Besztercebányára helyezték át. Legutóbb feltünést keltett egy politikal természetü röpirata.

Forrás: Pallas Nagylexikon