Aldrovanda

Monti, növénygénusz, Aldrovandi Ulysses, a bolognai növénykert tanára és igazgatója (szül. 1522 szept. 11., megh. 1605 máj. 10.) emlékére nevezve (ezért Aldrovandia-nak is írják). A harmatfűfélék közé tartozó, fajaszakadt, többnyári vékonyszárú kis fű. Egyetlen egy faja (A. vesiculosa L.). Európa közép és délibb tájain, továbbá Felső-Szilézia, Kelet-India és Ausztrália vizeiben él, de általában elég ritka. Nálunk a Tiszántúl vizeiben (Ecsedi láp, Sárrét, Körös-Tarján) láttuk, Békésmegyében 1880-ban még volt, de a Körös-szabályozás óta elpusztult. Sűrün egymás mellett úszik a víz tükre alatt, termetet tekintve az Utricularia-leveles darabjához hasonlít. Levele örves helyzetű, a levél nyele végén hosszú pillák vannak. Lemeze hólyag módjára felfuvódott, mint a kagyló teknője összecsukható, s a szélén, valamint a felszínén is sertés. Ha a levél sertéihez valamely kis rákféle állatka hozzá ér, a levél két fele összecsapódik s az állatka fogva marad. Ezért ezt a növényt is a bogárfogók közé számítják, s hihető, hogy a szőrök emésztő váladékot is termelnek. Apró fehér virágai egyenként a levél tövében vannak, végre 5-felé repedő tokgyümölcs keletkezik belőlök. L. a bogárfogó (rovar-ölő) növények rajzát, továbbá Carpary, Botan. Zeitnng 1859. 117, 125, 133, 141 s a Flora 1858. II. 756, 1.

Forrás: Pallas Nagylexikon