Jean le Rond d", szül. Párisban
1717 nov. 16., megh. ugyanott 1783 okt. 29. Természetes fia volt a szép és
szellemes Tencinnének (Destouches tüzértiszttől), aki a csecsemőt a St.-Jean le
Rond-féle kis templom lépcsőire tetette ki; innét vette Jean le Rond nevét,
melyhez később a d"Alembert nevet csatolta. A rendőrtiszt nem küldte a lelencházba,
hanem rábízta egy üvegesnek a nejére, aki a gyenge gyermeket oly gondosan
ápolta, hogy életben maradt. Apja évi járadékot biztosított neki, melyből
tisztességesen nevelhették. Tanárai a teologia felé akarták irányozni, de ő
jogot tanult s 1738-ban, 21 éves korában, ügyvéd lett. De csakhamar a
matematika felé tért s 1739-ben két értekezést adott be az académie des
sciences-nak Párisban, az egyiket a szilárd testek mozgásáról folyadékban, a
másikat az integrális számításról. Ezek alapján az akadémia a 24 éves ifjút
1741-ben tagjának választotta. 1746-ban értekezése a szelek elméletéről díjat
nyert a berlini akadémiában, amely tagjául egyhangúlag befogadta. Számos más
fizikai és matematikai értekezést is írt ebben a korban (Traité de dynamique
1743, legjobb kiadás 1758, Traite de l Équilibre et du mouvement des fluides
1744 és 1770, Recherches sur la précession des équinoxes et sur la nutation de
l"axe de la terre 1749, Recherches sur différents points importants du systeme
du monde 1754-6, 3 kötet, Opuscules mathématiques 8 kötet stb.). A. különösen a
mechanikában nagy jelentőségű felfedezéseket tett. A nevére keresztelt
mechanikai tétel (a d"Alembert-féle elv) a mechanikának tudományos formulázását
és egységes szempont alá összefoglalását kezdeményezte, azt a munkát, amelyet
Lagrange sikeresen végrehajtott. A. az egész mechanikát három alapelvre akarja
fektetni: a tehetetlenség, az erőparallelogramm s az egyensúly alapelveire,
melyek azonban nem apriorisztikus természetűek. A legszélesebb körökbe terjedt
azonban híre, midőn Diderot-val együtt megindította a nagy Enciklopédiát,
melynek oly nagy szerep jutott a mult század második felének kűzdelmeiben s
melyhez Alembert írta a bevezetést (discours préliminaire). E bevezetésben
Alembert Bacon nyomán az emberi ismeretek eredetét, törzsfaját és osztályozását
adja elő. A pszichologiai alap, melyen áll, fogyatékos; Alembert a tudományokat
a három lelki alaptehetségből, az emlékezetből, észből s képzeletből
származtatja, anélkül, hogy magát ezt az alapot igazolná, vagy a
leszármaztatást kifogástalanul keresztülvinné; mindazáltal a mű nevezetes mind
logikai, mind tudományos szempontból, formája pedig remek. Egyéb filozofiai
cikkeiben Locke követője és a mérsékelt szkepticizmus híve. Élete tiszta volt.
Sem II. Frigyes meghívását a berlini akadémia elnökségére nem fogadta el, sem
Katalin cárnőét, ki fia nevelésének vezetését ajánlotta fel neki 100.000 frank
fizetéssel. Egyszerűen élt nevelőanyjánál, a nyugalmat keresve, függetlenségét
megóva. Ezért hagyta ott 1759-ben az enciklopédiát is, mely sok bajba keverte.
Óvatossága nem vált javára akadémiai emlékbeszédeinek (éloges), melyeket mint
az akadémia titkára írt. Tekintélye Párisban óriási volt. Lakásán a
legelőkelőbb társaság szokott egybegyűlni, melynek l"Espinasse kisasszony,
kivel tiszta barátság kötötte össze, volt éltető középpontja. Műveit Didot adta
ki 1821-ben, később újra Condorcet szerkesztésében 1852-ben. Kisebb műveket
adott még tőle Ch. Henry (Páris 1867). L. J. Bertrand: Les grands ecrivains
francais. D"Alembert. (Páris 1889.)
Forrás: Pallas Nagylexikon