Aleppo

(Haleb), fővárosa az ugyanily nevű vilajetnek Ázsiai-Törökországban amely Szíriának É.-i részét és Mezopotámiának ÉNy.-i részét foglalja magában. Damaszkusztól 300 km.-nyire van É K.-re, egy termékeny völgysíkon (420 m. magasságban), a melyet a Koik nevű sivatagi folyó öntöz, amely D és K felé foly és a sivatagba vész. Az 1822-iki földrengés előtt, amely a. város kétharmadát elpusztította, nagyságra nézve a török birodalom harmadik városa volt és névleg ugyan nem, de tényleg még most is Szíria fővárosa. 12 km. a város kerülete, amely az óvárosból (Medineh) és 13 nála terjedelmesebb külvárosból áll. Az utcák keleties képet tárnak elénk, de jól vannak kövezve és faragott kőből szilárdul épített házai nagyrészt igen csinosak. Áll még néhány régi palota is, amelyek részint velencei, részint arab ízlés szerint épültek. Mecsetjei közül szépségével kitűnik az El-Adelye. A város közepe táján, körülbelül 65 m. magas hegyen áll a város fölött uralkodó régi vár 20 m. magas tornyával; a hegy tövében van a kormányzó lakása, A város lakosságát Sachau («Reise in Syrien», Lipcse 1883) 125,000-re teszi, akik közül körülbelül 20,000-en keresztények (többnyire görög-egyesültek, akiknek metropolitájuk is van ott) és 5000 zsidó. A. zsidó községe, amelyhez számos pénzváltó, bankár és több európai állam konzulja tartozik, a damaszkuszi községen kívül Szíria legnagyobb zsidó községe és saját külön városrészt alkot (Bahszita). Külön városrészük van a benszülött keresztényeknek (Dsedalde) és az európai származásúaknak is (Kitab). A. katonasága számára nagy kaszárnya van a város északi oldalán. A. éghajlata általában egészséges, télen zord. Egész keleten nagy híre van a város gyönyörű kertjeinek, gyümölcsöseinek, a Koik völgyében levő sétahelyeinek; a völgyön túl azonban mindkét felől kietlen rónaság terül el. 11 km.-nyiről jön a víz a városba egy régi vízvezetéken. A városban, mint csomópontban találkoznak mindazok a kereskedelmi utak, melyek a Földközi-tengertől K-re vezetnek és azért A. mindenkor fontos kereskedelmi középpontja volt Ázsia eme részének. Már évszázadok előtt is fontos piac volt az európai, levantei, indiai és persa árucikkekre nézve. Legnagyobb volt A. kereskedelme az Indiába vezető tengeri útnak fölfedezése előtt, a keresztes háborúk korában és az utána következő korban; ott volt akkor a genuaiaknak és velenceieknek fő kereskedelmi telepe. A földrengés, meg az utána következő pestis, a politikai zavarok és a nyomasztó viszonyok dacára kereskedelme még most is jelentékeny. A kereskedői osztályt jelenleg csaknem kizárólag az igen tevékeny és jómódú benszülött keresztények (görögök és örmények) képezik, kik elől csaknem egészen háttérbe szorultak az európai kereskedők, pedig azelőtt nagy számmal voltak ott. A legfontosabb beviteli cikkek angol szövetek és kézműáruk, gyarmatáruk és olcsóbb fajta francia posztók és egyéb ipari cikkek.

A fő kiviteli cikkek: gubacs, festőanyagok, gyógyfüvek (Angliába), sárga pamut és szennyes, de jó minőségű gyapjú (Francia és Olaszországba), továbbá dohány, búza, pisztácia, szézám, olaj stb. Iparossal leginkább szappant, drága brokát és selyemszöveteket, arany és ezüstárukat festett szöveteket stb. állítanak elő. A.-tól 34 km.-nyire ÉNy-ra van szt. Simeonnak, az ismeretes oszlopi szentnek rombadőlt híres kolostora mely a VI. században épült. A. alapításának története a Kr. e. 2. évezredig nyúlik vissza. Legrégibb neve Chaleb volt (görögösen Chalylon). A. volt Chalybonitis tartomány fővárosa, amelyet a Chalos (Kuveik) folyó szelt át. Palmyra megdőlte után lett nagy kereskedővárossá. Seleukos Nikator a várost szépítette és Beröa-nak nevezte el, amely nevet Kr. u. 636-ig viselte, mikor az arabok foglalták el és a régi Haleb nevét (olaszosan A.) fölújították. A keresztes-háborúk korában a szeldsukok ott szultánságot alapítottak. Az ugyan csak 1117-ig állt fenn, de a város későbbi nagyságának alapját vetette meg. 1260-ban, mikor még pompás nagy város volt, a mongolok, 1400-ban pedig Timur seregei pusztították el. Azután Egyiptom mameluk szultánjainak uralma alá került és végre 1516-ban L Szelim szultán alatt a törökök foghatták el.

Forrás: Pallas Nagylexikon