Álernyő

(növ.). Igy nevezzük Dorner-rel («A növénytan elemei 22. l.») a latinul cyma-nak (bogernyő Trugdolde, Afterdolde, Scheindolde) nevezett, középből nyíló (centrifugális) virágzatot. Ennek a tengelycsúcsa magános virággal végződik, s e virág irányában a tengelynek hosszaságabeli növekedése megszünik. Ellenben a virág alól, 2 vagy több, erősebb villás ág (ramuli subflorales vel infraflorales) nő ki, mely ismét magános virággal végződik; alóla erősebb ágak nőnek s a virágzat elágazása igy még tovább folytatódhatik. Legelőbb nyílik ki a legalsó (legbelső, középső) virág, azután az első s a következő ágak közt levő virág. Ha az Á. nagyon bőven elágazik, akkor már a legalsó virágból érett gyümölcs lett, vagy talán a magvát is elhullajtotta; az A. tetejének a szélén levő virágok még vagy nyílnak vagy bimbóznak, azért ezt a virágzatot centrifugálisnak vagy középpontból nyíló-nak nevezzük.

Minthogy továbbá ennek az elágazásnak minden tengelyrészét egy-egy virág zárja be azért ezt a virágzatot befejezettnek is nevezik (inflorescentia definita p. a földepe). Ha az A. ágai megkurtúlnak, mint p. a Silene compactáé vagy a csoportos virágú szegfüveké ekkor a csembőkös A. vagy egyszerüen csak csembőkvirágzat (cyma fasciculata seu fasciculus glomerulus) támad. A virágzatnak mélyebbre terjeszkedő tanulmányozása következtében az Á. közös sajátsága megmaradt, hanem különböző fajtavirágzatra osztották (inflorescentia cymosa; l. Bog, Bogas sátor, Bogas virágzat).

Forrás: Pallas Nagylexikon