Alesius

Dénes, erdélyi magyar lutheránus püspök, szül. Kolozsvárott 1525 ápr. 12., megh. 1577. Mint szászfenesi lelkész és a gyalui egyházmegye esperese írta alá az 1557. évi kolozsvári luth. zsinat hitvallását. 1559-ben a Kálvin tanaihoz pártolt Dávid Ferenc helyébe a magyar lutheránusok püspökévé lett. Az 1563. évi májusban, mint egyúttal János Zsigmondnak már udvari papja, fejedelmi adományban részesült. Ám ez a kegyes indulat csakhamar megváltozott a Blandrata György befolyása alatt, ki ebben az évben jött Magyarországra s orvosi minőségben alkalmazást nyert a fejedelem udvaránál. Az 1564 ápr. 9. tartott nagyenyedi hitvita alkalmával ugyanis a fejedelem letette Alesiust ugy a püspökségről, mint az udvari papságról. Helyébe úgy is mint a magyar egyházak püspöke, úgy is mint udvari pap Dávid F. lépett. Azonban a magyaroknak a lutherizmustól még el nem szakadt része továbbra is A.-t tekintette püspökének, ki ez állást azután is valósággal viselte. Midőn Dávid a szentháromság kérdése fölött tartott számos irodalmi és szóbeli hitvita után a ref. egyházat az erdélyi magyar gyülekezetek roppant többségével együtt elhagyván, 1569. unitárius püspökké választatott, az a töredék, mely még hű maradt a kálvini elvekhez, szintén A. igazgatása alá adta magát. Miután 1571. az új fejedelem. Báthory István, Dávid Ferencet az udvarából eltávolította, helyébe udvari pappá ismét Alesiust tevé, akit a következő évben a szász lutheránusok püspökválasztó gyűlésére fejedelmi biztosul küldött ki. Ennek elnöklete alatt állapította meg aztán ez a gyűlés az általa javasolt s róla «Articuli Dionysiani»-nak nevezett egyházi szabályzatokat, melyek minden valószínűség szerint egyezők az ugyancsak általa készített «Statuta et Articuli pro Ecclesiis Hungaricis eisque conjunctis Saxonicis» közös címet viselőkkel, melyeket a tekei és sajói káptalanra nézve a későbbi fejedelmek (még Bethlen Gábor is) újra meg újra megerősítettek. 1576. a Dávid válóperében fejedelmi megbízást nyert magyar és szász luth. papok az A. elnöklete alatt hozták meg ítéletöket.

Forrás: Pallas Nagylexikon