Alexandrescu
Gergely. A román irodalom
újjászületésének korszakában Alexandri, Bolentinean s Negruzzi C. mellett, mint
jeles költő kiválik. Szül. Tîrgovisteben 1812. Megh. 1886. Iskoláit a bukuresti
szt. Száva kollégiumban végezte, a honnan Ghika Sándor vajda kormánya alatt a
hadseregbe állt. Három év múlva azonban Campinean ezredessel együtt tiszti ranggal
kilépett s az ellenzéki liberális párthoz csatlakozott. Politikai szatirái és
meséi csakhamar nagy népszerűséget szereztek neki. «Az 1840-iki év» című
színdarabja nagy hatást ért el; ebben volt kifejezve az ország kívánsága.
Bibescu uralkodása idejében (1842-48) kiváló munkásságot fejtett ki a
minisztérium keretén belül; Cuza Sándor alatt vezette a kultuszs rövid ideig a
pénzügyminisztériumot, 1860-ban az ú. n. központi bizottságnak tagja tett s I.
Károly király kinevezte a színházi felügyelőbizottságba. A.-ról igy nyilatkozik
Ghika János leveleiben: «Mélyen és élénken gondolkodó férfiú, aki megfigyeli a
világot, melyben él s megrajzolja azt egyszerű s meggyőző meséiben, melyeknek
nincs mása irodalmunkban.» Delavrancea pedig ekkép ítéli meg: «Minden műve
eredeti román szellemtől lüktet. A nyelvezet, melyben gondolatait megtestesíti,
a népnek el nem enyésző, igaz nyelve; ő is, mint Alexandri, úgy vélekedett,
hogy nem lehet senki valódi költő, csak az élő nyelven, melyet mindenki ért s
beszél.» Irodalmi művei: «Néhány eredeti költemény» (1836), «Költemények»
(1839),«Suveniri si impresiu, (levelek és mesék képezik tartalmát, 1847),
«Meropa» tragédia 5 fölvonásban Voltaire után (1847), «Meditatii, Elegii
Epistoale, Satire si Fabule» (1863), «Különböző költemények» (1866).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|