Alexandria

(Alexandreia)

város Alsó-Egyiptom partján. Nagy Sándor alapította 331-ben Kr. e. és az ő nevét viseli. Évszázadokon át az ó-kornak egyik legpompásabb nagy városa volt. Híres volt, mint a tudományok székhelye. A monda szerint Nagy Sándornak álmában egy aggastyán jelent meg és Homerosz sorait idézte, amelyekben Fárosz szigetét említi; ez bírta rá, hogy ott építse a várost. A tenger és a Mareotisz nevű parti tó között huzódó homokos partszegélyen épült Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km. volt a kerülete. Az előtte fekvő Farosz szigetet egy hatalmas, 7 stadium (1290 m.) hosszú gáttal (Heptastadion) a parthoz csatolták és így keletkezett a nyugati (Eunostos) és a keleti (u. n. Nagy-) kikötő. Most is ez A. két kikötője. A szilárdul épített Heptastadion 500 méter szélességűre nőtt azáltal, hogy a tenger folyton kavicsot és törmeléket hord és rak le melléje. A csatornák is rég bedugultak már, amelyek a két kikötőt összekapcsolták. Farosz sziget keleti fokán emelkedett a híres világító torony, amelyet a Kr. e. III. században I. Ptolemaios uralkodása alatt Sostratos épített; nyolc emeletes és 160 m. magas volt és fénye 300 stadiumnyira (50-60 km.) látszott a tengeren. A város legpompásabb része az u. n. Brucheion vagy Basaleza volt a «nagy kikötő» déli szélén, amelyben a királyi palota volt összes melléképületeivel. Ott állt a világhírű Museion, mely több évszázadnak volt a szellemi középpontja; ott volt az állítólag 700,000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közelebb emelkedett Poseidon temploma és a színház. A Brucheion keleti végén álltak az u. n. Kleopatra tűi, két karcsú obeliszk a Kr. e. XVI. sz., amelyek egyike 1878 óta Londonban, másika 1880 óta Newyorkban van. A Brucheiontól délre emelkedett a pompás Gymnasion 200 m. hosszú oszlopcsarnokkal és ettől keletre, a Kanopos-kapu előtt terült el a nagy Hippodrom (lóversenypálya). A várostól DNy-ra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb épülete volt s 200,000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a Kr. u. IV. sz.-ban egy római prefektus, Pompejus, Diocletianus császár tiszteletére hatalmas oszlopot állíttatott, amely a romok között még ma is áll és Pompejus oszlopa nevet visel. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20 m., átmérője 2 1/2 m. A korintusi oszlopnemből való és talapzatával meg a fejével együtt 32 m. magas. I. Napoleon rendeletére belevésték a francia katonák nevét, akik 1779 július 2-án a város ostroma alkalmával elestek és most az oszlop tövében vannak eltemetve. Az egész városnak középpontja volt az a rengeteg térség, amelyen derékszög alatt szelte egymást Alexandriának két, 30 méternél szélesebb főútja. Nagy romhalmazok, egyes oszlopok és számos ciszterna jelzi még most is ama főutak irányát. Nyugaton volt a (földalatti) nagy Halottak városa (Nekropolisz), amely egészen az u. n. Kleopatra fürdőjéig terjedt. A még mindig létező ciszternák százai tanúskodnak a régi Alexandria nagyságáról. Az omladék-halmazok között valószínűleg a nagy ó-kornak még sok nevezetes maradványa rejlik. Sok régi márvány és gránitművet hurcoltak Rómába és később Konstantinápolyba, sok más pedig a tenger habjaiba merült. Mikor a rómaiak Alexandriát elfoglalták, A.-nak majd egy millió lakosa volt és pedig rendkívüli népkeverék: görögök (legnagyobb számban), egyiptomiak és számos zsidó azonkívül az akkor ismert világ minden részéből való emberek, feketék és fehérek, akiket a kereskedelem vagy a rabszolgaság vezetett oda, és végre az uralkodó rómaiak. V. ö. Kiepert, Topographie, des alten A. (Berl. 1872).; Néroutsos-Bey, L"an-. cienne Alexandrie, Paris 1888.

(arabul Iszkanderieh), Egyiptom főkikötője és első kereskedővárosa. Kairo után az ország legnagyobb és legvirágzóbb városa, de: a régi A. területének csak harmadát foglalja el, t. i. az ó-kori Fárosz szigetet és a két kikötő között. levő területet (az ó-kori Heptastadiont). Nyugaton van a régi vagy afrikai, keleten az új vagy ázsiai kikötő. Most mind a kettő meg van nyitva a föld minden nemzetének. A. nem igazi keleti város,: hanem mintegy keveréke nyugatnak és keletnek: azonban mindinkább növekszik európaias jellege. A régibb (török) városrész utcái kövezetlenek és azért télen rendkívül piszkosak, szinte járhatatlanok, házai vagy téglából és vörös agyagból, vagy fehér homokkőből és vakolattal épültek, két vagy legfölebb háromemeletesek tetejük lapos, utczára nyíló ajtaik zárva vannak, ablakaik rácsozottak. A szembetűnőbb épületeket, a vámházat, a tengeri arzenált stb. mind Mehemed Ali építtette. A legfeltünőbb épület a régi Farosz szigeten álló erőd. (valószínűleg a régi világító-torony helyén) ahol 1842-ben épült az új világító-torony, amely 55 m. magas és 30 km.-nyire ellátszik. A város, mind a. tenger, mind a szárazföld felől meg van erősítve. Kerítőfala, a melynek körülbelül 100 tornya és bástyája van, ugyanaz a fal, amelyet az arabok építettek a régi A. elpusztítása után. A mindinkább növekvő és terjeszkedő frank városrész, a melyben évről-évre szaporodnak a palotaszerű új épületek, kivált Mehemed Ali tere (vagy a Konzulok tere) körül, a hol Mehemed Ali érc-lovagszobra van, mindinkább háttérbe szorítja a benszülöttek városrészeit. Ott már egész európaias élet fejlődött ki, gázvilágítással, fényes üzletekkel, kávéházakkal, színházakkal, vendéglőkkel; ott vannak a társaskörök, egyesületek helyiségei és az európai kórházak. Európa minden kereskedő országának van Alexandriában egy kis telepe egy konzul vezetése alatt; minden vallás védelemben és szabadságban részesül, s minden nagyobb keresztény felekezetnek van ott temploma. A zsidóknak is van több zsinagógájuk, a mohammedánoknak pedig több mint 30 mecsetjük. Néhány gazdag európai kereskedő A. közelében pompás nyaralókat építtetett és parkokat létesített; példájukat már követni kezdik a khedive főtisztviselői is. Az idegen származású lakosságon kívül legalább is háromakkora benszülött lakosság van, többnyire török és arab vegyüléknép, amely agyagból rakott nyomorúságos kunyhókban lakik ezekhez járulnak még a legkülönfélébb afrikai származású népek. Az összes lakosságot (1883) 227,064-re teszik. Ebből körülbelül 60,000 európai származású, leginkább olasz, görög és francia (német talán csak 1000 van), akik főképen kereskedelemmel foglalkoznak.

Az új város fölvirágzását leginkább a tengeri kis beviteli kereskedelemnek köszönheti, amelyet egész Egyiptom számára közvetít. Jelenleg a fő kiviteli cikkek: pamut és pamutmag, hüvelyesek, olajos magvak, kender, indigó, cukor, gummi, ópium, gyapjú és különféle orvosi szerek stb. A fő beviteli cikkek: európai selyemáruk, gyapjú és pamutszövetek, bőráruk, különféle rövidáruk és fényűzési cikkek stb. A. közlekedő eszközei éppen olyan fejlettek, mint a Földközi-tengernek akármely más kikötőjéé; gőzösök járnak kikötőjéből Southampton Marseille, Genua Brindisi Trieszt és Konstantinápoly felé. Évenként több mint 2000 hajó köt ki Alexandriánál. Két, tenger alatt futó kábel vezet Európába. Vasut vezet a közel fekvő Ramle nevű nyaralóhelyre és Rosetteba, egy másik Kairóba és Szuezba, egy harmadik EI Mexbe. A mostani Alexandria élettere a Mahmudie-csatorna, amely a belső vidékkel kapcsolja össze és ivóvízzel látja el a várost. A zsarnoki akaraterő e nagyszerű művét Mehemed Ali készíttette 1819-ben és Mahmud szultán tiszteletére nevezte el. A régi kikötőt a Nílusnak rosettei ágával kapcsolja össze, hossza 83.5 km., szélessége 30 m., mélysége 6 m. E csatornával, a melyen eleinte 100,000-en, utóbb 310,000-en dolgoztak (állitólag 20,000-en vesztek oda éhség vagy betegség következtében), egy kisebb, 2728 m. hosszú, 20 m. széles és 6 m. mély csatorna van kapcsolatban, amely arra való, hogy a Nílus áradásakor levezesse a fölösleges vizet. A ciszternák helyett, amelyekből állitólag még most is 1000-nél több van, 1860 óta a Mahmudie-csatornának egy ágából, a Moharrem-bei-csatornából jövő vízvezeték szolgáltatja a vizet; ez azonban a száraz évszakban alig használható. A. éghajlata általában egészséges és a forróság még nyáron sem nyomasztó; mert a tengeri szél hűsíti; a hőmérő ritkán emelkedik 26° C.-on fölül. Uralkodó az északi szél; télen csaknem naponként esik. A. egy kormányzónak, kopt patriárkának, 1876 óta nemzetközi felsőbb biróságnak, tengerészeti és katonai iskolának és külföldi konzuloknak a székhelye. Az európaiak kivétel nélkül teljes iparszabadságot és adómentességet élveznek s az egyiptomi hatóságok védelme alatt állnak.

Története.

Amire a nagy macedóniai Alexandria alapításával törekedett, azt Egyiptom későbbi uralkodói el is érték. A Ptolemaeusok új birodalmuk fővárosává tették Alexandriát. Uralmuk alatt ez az ó-kor egyik legvirágzóbb városává lett; nagyobb volt kereskedelme által, mint bármely más város; híresebb volt tudományossága által, mint minden más város; de egyszersmind hírhedtebb volt minden másnál a nagy gazdagságból eredő határtalan erkölcstelenségéről és fényűzéséről. Mikor Pompejus meggyilkolása után Kr. e. 48-ban Caesar megjelent Alexandriában, a föllázadt nép ellen kilenc hónapig tartották magukat a rómaiak a Brucheionban (Alexandriai háború); akkor pusztult el tűzvészben a híres alexandriai könyvtár egy része. Kleopatrával 30-ban Kr. e. kihaltak a Ptolemeusok, de Alexandria tovább virágzott az új uralkodók alatt. A római birodalomban is csak Róma maga múlta fölül nagyságban. A. volt az a nagy kereskedő város, a hol az egész világkereskedelem központosult, a hol Arábiának, Indiának, Afrikának termékeit, Egyiptom gabonáját a nyugati országok aranyáért, ezüstjéért és érceiért eladták. Tudományos jelentősége Alexandriát a kereszténységnek is egyik fő székhelyévé tette. A kereszténység és a pogányság valamint;a keresztény pártok egymás között viselt heves kűzdelmei ártottak a város virágzásának. E kűzdelmekben 389. Kr. u. a Serapeionnal együtt a könyvtárnak még megmaradt része is elpusztult. Végképen azonban az arabok semmisítették meg Alexandriát, mint Egyiptom fővárosát és mint uralkodó kereskedő-várost. 641. dec., a görög seregnek 14 havi vitéz ellenállása után foglalták el a várost Amru vezérlete alatt. Az erődítvényeket lerombolták; a város nagyobb része épségben maradt ugyan, de régi nagyságát többé el nem érte. 1517-ben a törökök foglalták el. Az ó-kori A. régi emlékeinek nagy része még Edrizi korában (XII. század) is fennállt; a város csak árnyéka volt ugyan a réginek, de még mindig nagy és pompás volt. Csak Szelim és az ő törökjei adták meg neki a kegyelemdöfést. A mi még állt, azt lerombolták, tűzzel-vassal pusztították és halomra döntötték. Azóta Alexandria alig volt egyéb egy óriási romhalomnál, amelyet alacsony kunyhók, néha-néha egy franknak csinos háza, vagy egy töröknek fallal kerített lakása, terjedelmes kertek, nagy pálmaültetvények környeztek. Ilyen állapotban volt A., mikor Bonaparte hajóhada megjelent 1798 julius 1-ének éjjelénés azonnal megostromolta a várost. Három évig, 1801 októberéig volt a franciák kezében. Mikor elvonultak, Alexandriának alig volt 7000 lakosa, azok is nyomorúságos sárkunyhókban laktak. Ilyen állapotban találta Mehemed Ali, aki megfeszített erővel fogott hozzá a város újjáalapításához. Ő tekinthető az új A. megalkotójának. 1882-ben Arabi pasa lázadása nagy kárt okozott a városnak. Jun. 11-én a föllázított csőcselék vérengzést kezdett az európaiak ellen, s mivel Arabi pasa a várost megszállta és az erődöket fölszerelte, július 11-én az angol hajóhad Seymour vezérlete alatt a várost bombázta. Ekkor az elkeseredett katonaság és a nép gyújtogatni és fosztogatni kezdett, míg végre jul. 14-én az angolok szállták meg a várost.

Forrás: Pallas Nagylexikon