alexandrinus
A középkori Franciaországból eredő újlatin verssorfajta. Eredetileg 12,
13 v. 14 szótagos volt, később jambikus lejtésű, tehát emelkedő
ritmusú felező tizenkettőssé fejlődött. Az ereszkedő jellegű magyaros
felező tizenkettőst pontatlanul szintén szokták magyar alexandrinnak
v. Sándorversnek nevezni. Ez utóbbira példa:
Ég a napmelegtől a
kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld
hely nagy határ mezőben.
Arany János: Todi (részlet)
hat v. hetedfél jambusból, mai formájában 12 szótagból álló verssor, melynek sormetszete a hatodik szótag után van; Sándor-vers (a Sándor, latinul Alexander névről, mert egy Nagy Sándorról szóló középkori verses regényben használták először)
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német