Alexandros

1. Priamos fia, l. Paris. 2. A. Aphrodisiasból, Kr. u. 198-211. tanította a peripatétikus filozofiát, Severus és Caracalla császárok idejében, nem tudni biztosan, Athénben vagy Alexandriában. Herminus, Aristoteles és Sosigenes tanítványa volt, de csakhamar meghaladta mestereit s Aristoteles legkitünőbb kommentátorának ismertetett el, akit épp ezért egyszerűen «a kommentátornak» (exegetának) neveztek, amint Aristotelest a középkorban «a filozofusnak» hívták. De nemcsak kommentárokat írt, eredeti művei is vannak: a lélek mivoltáról, a fátumról és szabadságról s természeti kérdésekről. Némely nevezetes pontban eltér Aristotelestől, így Aristotelesnél határozottabban tagadja a lélek halhatatlanságát. Leghíresebb kommentárjai közt a metafizikára vonatkozó, melynek azonban több része hamis. Több kommentárja csak arabul van meg. A peripatétikus iskolán belül is iskolát alapított, amelynek követőit alexandristáknak hívták. A renaissance idejében is azokat a filozofusokat, kik Aristoteles magyarázatában A.-t követték s nem az Averrhoistákat, Alexandristáknak nevezték. -3. A. Aegaeből, peripatétikus filozofus az I. századból Kr. u., Nero császárnak egyik tanítója; Aristoteles némely műveihez írt kommentárokat. 4. A. Halesból (.Alesius). Melléknevét Hales kolostortól vette Gloucesterben, Angliában, ahol nevelkedett. 1222-ben Párisban a ferenciek rendjébe lépett és csakhamar a leghíresebb párisi tanítókhoz tartozott. Tanítványai között vannak S. Bonaventura, S. Thomas és Duns Scotus. Megh. 1245. Oly nagy tekintélyben állott, hogy Doctor irrefragabilis-nak (megcáfolhatatlannak) s Theologorum monarchá-nak nevezték. Főműve Summa universae theologiae, melyet tanítványai fejeztek be (1475. jelent meg először nyomtatásban). Ő az első skolasztikus, ki Aristotelest egészen s egy részét arabs kommentárjainak is ismerte és a teologia szolgálatába szegődtette. A filozofiai tanokat nem úgy adta elő, mint Albertus Magnus hanem teologiai dogmák megokolására használta. Halesi Alexander a realistákhoz tartozik. 5. A. Aitólos, alexandriai görög költő, az aitoliai Pleuronból Kr. e. 280 körül élte virágját. II. Ptolemaios Philadelphos alatt az alexandriai könyvtár rendezésében volt tevékeny része. Tragédiáiból melyeknél fogva az alexandriai hétcsillagzat-hoz (l. o.) számították, kevés jutott ránk (Nauck-nál «Trag. Graec. Fragmenta», Lipcse 1889). Elegiáiból, melyeket csín, előkelő nyelvezet és mesterkélt technika jellemeztek, egy «Apollon» és egy «Múzsák» címűből maradtak ránk nagyobb érdekes töredékek, melyek ki vannak adva Meineke «Analecta Alexandrina» c. művében (Berlin 1843). 6. A. Trallianus, Trallesből Lydiában; híres orvos Rómában Kr. u. a VI. században L kötetes munkája «Biblia latrion» nagy befolyást gyakorolt az orvostudomány fejlődésére. Az eredeti szöveg 1548-ban Párisban, 1556-ban latin nyelvre fordítva Baselben, s 1878-79-ben németül Bécsben jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon