Alfa
(alpha), a görög ábécének első
betűje, A, a; valamint a B, b
vagyis béta a második, s innen az ábécének latin Alphabetasm elnevezése. Az A
jelképesen kezdetet, s az utolsó görög betű, az vagyis omega véget jelent. Alfa
és ómega szt. János evangéliomában az örökkévalót jelenti s a szentírás gyakran
nevezi istent és Krisztust Alfa és Ómegának. Így a Jelenések könyvében 1, 8.
maga Krisztus így szól: «Én vagyok az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, ugymond
az Úristen, aki van, volt és eljövendő, a mindenható.» Ugyanígy Jelenések
könyve 21, 6; 22, 13. A bibliai használatot követte a keresztények hasonló
beszédmódja, mely általánossá lett s a szentatyáknál is gyakran előfordul. A
régi keresztény műemlékeken, a katakombákban és egyebütt is nagyon gyakori az:
A és W használata Krisztusra alkalmazva, mind a. m. XP(iotoz) AW, azaz Krisztus kezdet és vég.
(L. Kraus, Real-Encyklop. A W.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|