Alföldi nyelvjárások
Első sorban azokat szokták így
nevezni, melyekben a zárt ë hang helyett ö-t ejtenek, p. embër helyett embör;
mëntek helyett möntek; mëntëk helyett möntök stb. Ilyen a kiskunsági s a
szegedvidéki nyelvjárás, de hozzájuk hasonlít legtöbb sajátságra nézve a
duna-drávaközi vidék beszéde (a sárközi, alsódrávai, szlavóniai és felső-drávai
nyelvjárás). Azonban van még egy más ö-ző nyelvjárás, mely egyéb sajátságaira
nézve nagyon elüt azemlítettektől, t. i. a nyugati székelységé. Viszont vannak
az Alföldön más nyelvjárások is, amelyek nem ö-zők. Ilyenek az. úgynevezett
duna-tiszai nyelvjárások (a bácsmegyei, pestmegyei és tiszántúli), és a
felső-pestmegyei és jászsági palócos dialektusok, melyek mind. ë-zők, tehát azt
mondják: embër, mëntëk; továbbá a felső-tiszai (debrecen-nagyváradi) e-ző
kiejtés: ember, mentek. L.. Nyelvjárások. V. ö. Balassa József: A magyar
nyelvjárások. 1891.: Nagy Sándor: Dugonics s az altiszai nyelvjárás. M. Nyelvőr
III. k.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|