Alfonz

Mária, liguorii szent, egyháztanító. Született Marianella jószágon, Nápoly mellett, 1696 szept. 27-ikén, nápolyi nemes családból, meghalt 1787 aug. 1-én. Kitűnő szellemi tulajdonokkal volt megáldva. Már 17.-ik életéve elején, 1713 jan. 21-én a jogtudományok doktorává avatták s csakhamar hírneves ügyvéd lett. E mellett istenes életet élt. 1723 október 23-án a hajkorona fölvevése által az egyházi rendbe lépett s miután a hittudományokat elsajátította, 1726-ban pappá szentelték. Falcoja Tamás, castallamarei püspök ösztönzésére több paptársával együtt 1732. nov. 9-én megalapította «A legszentebb üdvözítőről nevezett kongregációt» (Congregatio SS. Redemptoris), melynek célja, hogy a tagok az isteni Üdvözítő példáját először önmagok kövessék, azután meg mások, kivált az elhagyatottak szeme elé állítsák. E kongregációt XIV. Benedek pápa 1749-ben, febr. 25-én megerősítette. (L. Redemptoristák.) A tudománya, életszentsége és kiváló írói működése által egyaránt tündöklő Alfonzot XIII. Kelemen Sta Agata dei Goti püspökévé tette 1762-ben. Mintaszerű főpásztorkodása alatt folyton azt a reményt táplálta, hogy a püspöki hivatal köteléke alól majd csak fölmentik s visszatérhet szeretett kongregációjába; e vágyát sokszoros kérése után végre VI. Pius teljesítette 1775 jul. 27-én: Szentségének híre oly nagy és minden kétségtől annyira ment volt, hogy már 1796-ban Venerabilis-nak nevezték, 1816-ban szept. 6-án boldognak nyilvánították, végre 1839, május 26-án, XVI. Gergely szentté avatta. Ámde szent A. mint tudós, író és mester is kiváló, sőt korszakalkotó. Erkölcstani rendszerét az egyház többször a magáénak vallotta; így már XV L Benedek Jorio hithirdetőhöz, ki egy fontos erkölcstani kérdésben kért döntést, így szólt: «Ott van a ti Liguoritok, kérdezzétek őt», s a szentszék azontúl is számtalanszor utalta a kérdezősködőket szt. A.-hoz. Fő érdeme abban áll, hogy nagy erkölcstani művében s kisebb munkáiban egyaránt megőrizte az arany középutat, kikerülvén a tulságos szigort és a tulságos engedékenységet, s e bölcseljárásával végig ment az egész erkölcstani rendszeren és annak lelkipásztori alkalmazásán. Kitűnő tudománya és tudományos érdemei alapján 1867-ben csaknem az egész katólikus püspöki kar kérte IX. Piust, nyilvánítsa szt. A.-t egyháztanítónak (doctor ecclesiae), mi 1871 márc. 20-án csakugyan megtörtént. Buzgó lelkipásztorkodása miatt «doctor zelantissimus»-nak szokás nevezni. Nevezetesebb művei: Medulla Theologiae moralis R. P. Busembaum S. J. cum adnotationibus per R. P. Alphonsum de Liguori, Nápoly, 1748., később ily címmel: Theologia moralis, concinnata a R. P. D. Alphonso de Ligorio. Homo apostolicus. Dissertatio scholastico-moralls pro usu moderato opinionis probabllis in concursuprobabllioris. -Breve dissertazione contra gli errori dei moderni increduli. Főművének: Theologia moralist, legjobb kiadásai: P. Haringer, Regensburg, 1879, és P. Hailig, Paris, 1857. Szakemberek sokat vitatkoztak a felől, vajjon probabilista-e szt. A. v. aequiprobabilista. L. Probabilizmus. E kérdésről és egyebekről, melyek szt. Alfonz erkölcstani rendszerére vonatkoznak, l. Vindiciae Alphonsianae, Róma, 1873. Tournai, 1874. Alfonz rendszerét tárgyalta doktori értekezésében (Systema morale s. Alfonsi de Ligorio, 1882.) e sorok írója is.

Forrás: Pallas Nagylexikon