Alfonz

(spanyol, olaszul: Alfonso, lat. Alphonsus), férfinév, melyet Aragónia, Aszturia, Kasztilia, Nápoly, Portugál és Spanyolország több királya viselt.

Aragonia és Navarra királyai.

1. L A. el Batallador (a hadverő, mivelhogy 29 csatát nyert), V. Sancho fia, I. Pedro testvére és utódja. Uralkodott 1105-34., megh. 1134 szept. 7-én. Mint Urraca férje, apósának, VI. Alfonz kasztiliai királynak a halála után, a kasztiliai királyságot akarta megszerezni; de a dolog nem sikerült, Urraca elvált tőle s volt férje ellenfeleihez csatlakozott. Szerencsésebb volt a mórok ellen folytatott harcokban. Elfoglalta Saragossát 1118. s győzedelmesen hatolt Granadáig. Ekkor 40,000 keresztény család csatlakozott hozzá, akik az Alpujarras hegységekben háromszáz esztendőn át tartották magukat. Valencia mellett (1126) döntő csatában verte meg a mórokat. Gyermekei nem voltak. Maradandó érdeme, hogy a harmadik rendet pártfogásába vette. Lembke-Schcifer: Gesch. Spaniens.

2. II. A., barcelonai Rajmond és Petronella, Ramiro király leányának fia, az előbbinek rokona; szül 1162., megh. 1196 ápr. 26. A rendi szabadságok védője és a troubadourok pártfogója. Elfoglalta a Roussillon grófságot és Provence egy részét. A. maga is költött: a szerelemről énekelt.

3. III. A., a pompaszerető, III. Péter fia, uralkodott 1285-91. A saragossai országgyűlés alkalmával (1287) kiadta az u. n. unió-privilégiumokat, melyek nagyban hasonlítanak a magyar aranybulla záradékához. A rendeknek megadja a jogot arra, hogy más királyt választhatnak, ha az országgyűlés beleegyezése nélkül merne reájuk büntetéseket szabni. Franciaországgal békét kötött. Gyermektelenül halt meg 1291-ben. Testvére II. Jakab követte az uralkodásban. V. ö. Schirrmacher, Gesch. Spaniens (IV. 1881).

4. IV. A., a jóságos, II. Jakab fia és utódja, uralkodott 1327-36. Nejének, kasztiliai Eleonórának birtokokat adományozott, amiért a rendekkel vitába keveredett, melyben elbukott.

5. V. A., a nagylelkű. Aragónia, Nápoly és Szicilia királya, I. Ferdinando fia, szül. 1401., megh. 1458 jul. 27. A kormányt 1416. vette át. II. Janka nápolyi királyné hívására elment Nápolyba, hol annak ellenfeleit, Sforzát és Anjou Lajost legyőzte. De midőn az iránta ellenséges indulatú Caraccioli-t, a királyné szeretőjét fogságra vetette, Janka szakított vele és nem őt, hanem Anjou Lajost nevezte ki örökösének. Janka halála után (1435), kit I. Renatus, lotharingiai herceg követett a trónon, A. megint háborút indított Nápoly ellen, de a főváros eredménytelen ostroma után, Gaëta vivása közben, a genuai hajóhad János öccsévei együtt elfogta és Fülöp milanói hercegnek adta ki (1435). Később a herceggel kibékült és visszanyerte szabadságát. További öt évi küzdelem után célt ért annyiban, hogy IV. Jenő pápa Nápoly trónját hűbérül reá ruházta (1402). Mint ember tudomány kedvelő s fényűző volt és a Konstantinápolyból menekülő tudósok pártfogása által érdemeket szerzett; de másrészt erőszakos és kicsapongó volt. Aragónia és Navarra trónján öccse, II. János követte, Nápoly trónján pedig a pápa által törvényesnek elismert fia Ferdinánd.

Aszturiai királyok.

6. II. A., el Casto (a tiszta), L A. unokája, aki a kantabriai hegyekben vitézül harcolt a mórok ellen. Egy ízben Lisszabont is elfoglalta, de egy összeesküvés megbuktatta s kolostorba zárták. Midőn királyi hatalmát visszanyerte, a nyugati-gót alkotmány helyreállítására törekedett. Székhelyül Oviedot tette. Uralkodott 792-842. Ö alapította a Santiago de Compostelia búcsújáróhelyet. V. ö. Lembke-Schäfer, Geschichte Spaniens.

7. III. v. Nagy A. (866-910), Ordono fia és utódja, elfoglalta Leont s Galiciát, visszahódította Navarrát s mint a mórok legyőzője Portugálba. és Ó-Kasztiliába hatolt. Előbb fia, Garcias (888), utóbb navarrai Jimene, anyjuk biztatására, mind a három gyermeke fellázadt ellene. E harc folyamában A. kénytelen volt országát három fia között fölosztani. Agg korában még egyszer fényes diadalt aratott a mórok fölött.

Kasztiliai királyok.

8. VI. A. (1072-1109), testvérének (II. Sanchonak) meggyilkoltatása után Kasztilia, Aszturia és Léon uralkodója lett. Navarrában 1076. Aragónia királyával osztozott meg. Hősiesen s szerencsésen harcolt a mórok ellen, elfoglalta Toledót 1085. s ezért a «Spanyolország, pajzsa» melléknevet kapta Fia meghalt, utódjául tehát Alfonz unokáját, Urraca leányának fiát nevezte meg. Bölcsen és igazságosan uralkodott; kitűnő igazságszolgáltatást hozott be s a városoknak nagy előjogokat adott. Ő alapította meg Spanyolországban a római hierachiát. V. ö. Schirrmacher, Gesch. v. Spanien IV.

9. VII. A., Raimundez (1122-57), kit VIII. A.-nak is neveznek, az előbbinek unokája volt. VI. A. nagyapját nem követhette közvetetlenül, mert a hatalmat Urraca anyjának második férje, L A., Aragónia királya ragadta volt magához. A kasztiliai nemesség 1122. kiáltotta ki királynak, trónját azonban csak véres háboru után foglalhatta el 1127. Szerencsésen harcolt a mórok ellen s Spanyolország császárjá-nak neveztette magát. Összeköttetésbe lépett az összes keresztény fejedelmekkel és a mór birodalom teljes megrontására törekedett. Tervének kivitelében halála akadályozta meg.

10. VIII (IX.) A., a nemeslelkű, III. Sancho fia, II. Henrik angol király veje, uralkodott 1170 -1214. Harcolt a mórok ellen: Alarcos mellett 1195. ugyan vereséget szenvedett, de Tolosa mellett 1212. fényes győzedelmet vívott ki. Navarrával is volt háborúja.

11. X. A., el Sabio, a bölcs (v. «a csillagász»), Kasztilia és Leon királya, III. Szent Ferdinand fia, szül. 1226., megh. Szevillában 1284 ápr. 4. s uralkodott 1252-82. Szövetkezve a keresztény fejedelmekkel, győzedelmes hadjáratokat indított a mórok ellen. Elfoglalta Jeres, Medina Sidonia, San Lucar és Cadix városokat, valamint Algarvia egy részét; ő csatolta Murciát Kasztiliához. Papi befolyás következtében a megoszlott Németország királyává választották 1257.; de személyesen nem jelent meg ott. Mivel nagy adókkal terhelte a népet, elégedetlenség támadt országában. Veszedelmes polgárháborút idézett föl, midőn 1275-ben, Ferdinand elsőszülött fiának gyermekeit mellőzve, utódjául második fiát, Sanchót jelölte ki. III. Fülöp, Franciaország királya s Blanka, Ferdinánd özvegyének a testvére az árváknak pártját fogván, hadsereget indított Spanyolország ellen. S most, midőn A. unokái kedvéért az ország fölosztására gondolt, Sancho s a kasztiliai nagyok föllázadtak ellene s trónjától megfosztották 1282. A. a móroknál keresett menedéket. A. jó hadvezér, de rossz politikus volt. f) a kasztiliai nemzeti irodalom megteremtője. Megiratta Spanyolország történetét, lefordíttatta az ó-testamentumot s számos más csillagászati, matematikai és bölcsészeti munkát is fordíttatott. Befejezte a III. Ferdinánd által megkezdett törvénygyűjteményt (Leyes de tas partidas), mely 1501. országos törvénykönyvvé lett. 40 ezer aranyat fordított a ptolemaeusi csillagászati táblák javítására (1252), melyeket nevéről Alfonz-fele tábláknak is neveznek (l. o.). A. maga is foglalkozott irodalommal: több nagyobb költeményt, egy kémiai és egy bölcsészeti művet hagyott. Műveit a királyi Akadémia 1836. adta ki Opusculos legales c. alatt.

12. XI. A., a bosszúálló, Kasztilia és Leon királya 1312-50. Csak két éves volt, midőn apja (IV. Ferdinánd) meghalt. Viszálkodó gyámjai 1319. estek el Tiscar mellett a mórok ellen vívott harcban. Az ifjú A. véres kegyetlenséggel állította helyre a királyi tekintélyt s győzedelmesen harcolt a mórok ellen. V. Mohammedet, Granada urát adófizetőjévé tette. Az egyesült spanyolországi és az Abul Hasszan vezérlete alatt álló afrikai mór sereget Salado patak mellett tette tönkre 1340 okt. 30-án s flottája is diadalmaskodott az afrikai partoknál. Gibraltár ostroma alkalmával pestisben halt meg.

Portugália királyai.

13. I. A. (Hódító A.), Portugália első királya (1139-95), szül. 1110. Apja Hódító Henrik, burgundi gr., Portugália első grófja, 1112. halt meg; a kiskorú fiú helyett anyja, kasztiliai Teréz uralkodott 1128-ig. A. fényes győzedelmet vívott ki a mórok felett Ourique mellett 1139 jul. 25-én s a csatatéren Portugál királyának kiáltották ki. A pápa 1142-ben ismerte el, mire A. Portugált Leontól és Kasztiliától független királyságnak deklarálta. Miután a lamegoi cortes segélyével a trónörökösödést rendezte (1143), a partjain kikötött angol és német keresztesek segítségével elfoglalta Lissabont (1147 okt. 25.); később Galicia, Estremadura és Elvas is hatalmába került. Veje Ferdinánd, Leon királya, irígy szemmel nézte Portugália emelkedését s hatalmát. Háborút indított A. ellen, elfogta s fogságából csak nagy terület átengedése mellett bocsátotta ki. Követte fia L Sancho.

14. II. A., el Gordo (a. m. a vastag), az előbbinek unokája, uralkodott 1211-23. Védte országa függetlenségét Leon ellen s szerencsésen harcolt a mórokkal. A pápával is volt baja s a bragai érseket, aki átokkal sújtotta, elfogatta. Jó törvényeket alkotott.

15. III. A., el Restaurador (a. m. a birodalom helyreállítója), az előbbinek fia, uralkodott 1248-1279, miután testvérét, II. Sanchot, az elégületlen klérus segítségével trónjától megfosztotta volt. A törvényeket tisztelte s a nép szeretetét bírta. A móroktól Algarvét foglalta el 1251-ben. Megszorította a lovagrendek és a papság hatalmát, amiért X. Gergely pápa átokkal sújtotta.

16. IV. A., el Osado (=a bátor), Diniz király fia, uralkodott 1325-27. Uralkodása alatt földrengés (1344) és pestis (1348) sujtotta az országot. Fia Péter Konstanciát, Juan Manuel kasztilial grandnak a leányát, vette nőül; nemsokára azonban legyőzhetetlen szenvedélyre lobbant Inez de Castro udvarhölgy iránt; neje halála után teljesen ennek a rabszolgája lett. Midőn Inezt a király parancsára megölték, az infans, meggyilkolt szeretőjének a testvéreivel s másokkal szövetkezve, apja ellen fellázadt és ennek halála után rettentő bosszút állott apjának tanácsadóin.

17. V. A. (Afrikai A.), I. Eduárd fia, szül. 1432.. megh. 1481 aug. 28., eleinte anyjának, később (1448-ig) nagybátyjának gyámsága alatt uralkodott. Alatta indultak meg a portugálok nagy fölfedezései. Kikötött Ceuta előtt s elfoglalta az erős Alkazart (1458), továbbá Arzillát (1470) és Tangert. Jegyben járt Johannával, kasztiliai Izabellának, Katolikus Ferdinánd nejének nővérével s igényt emelt Kasztiliára és Leonra. Azonban 1476 márc. 1-én Toro mellett csatát vesztett, mire segítséget kérendő, Franciaországba menekült. Midőn pedig IX. Lajos király elutasította, búskomorságba esett és álruhában a szentföldre indult zarándokútra. Hívei azonban egy kis faluban nyomára akadtak és visszatérésre bírták. Ekkor aztán lemondott menyasszonyáról s Kasztiliára és Leonra való igényeiről (1479). Lovagias jellem s a tiszta erkölcs és tudományok barátja vala. 1446-ban adta ki az ú. n. Alfonzi törvénykönyvet (Ordenaçoens de Rey Alfonso V.) öt kötetben, mely a II. A.-tol V. A.-ig kiadott s a cortes által alkotott törvényeket tartalmazza.

18. VI. A., apját IV. Jánost 1656. követte a trónon. Anyjának, a bigott Guzman Lujzának gyámsága alatt uralkodott 1662-ig, ekkor aztán eltávozott s a kormányt egészen Castelho Melhor grófra bízta. Szerencsés háborút viselt Spanyolország ellen 1663 és 1665-ben. 1666-ban nőül vette savoyai Mária Franciska Erzsébet hercegnőt, ezt azonban az első naptól kezdve teljesen elhanyagolta, amiért a sértett királynő Dom Pedro sógorával szövetkezve, férjét megbuktatta 1667 nov. 23-án. Azóta számkivetésben élt Terceira szigetén, honnan Cintrába vitték fogságba, ahol 1683 szept. 22-én meghalt. A trónt Pedro foglalta el, a ki a sógornőjét nőül vette.

Spanyolország.

19. XII A., Spanyolország királya, II. Izabella királynőnek s Assisi Ferenc címzetes királynak fia, szül. 1857 nov. 28., megh. 1885 nov. 25. Anyjának Spanyolországból való elüzetése után (1868) a bécsi Theresianumban és Angliában nevelkedett, míg II. Izabella lemondása után (1870) trónörökösnek nyilvánították. 1874 dec. 30. a hadsereg egy része Spanyolország királyának kiáltotta ki. Barcelonában kötött ki 1875 január 9-én s jan. 14-én bevonult Madridba. Canovas del Castillo lett az újonnan megalakult kabinet elnöke. A karlilsták ellen viselt háborúban (1876) A. maga vitte a fővezérséget s a karlistákat francia területre kergette. Első neje Mária de las Mercedes, Montpensier herceg harmadik leánya volt (1878 jan. 23. óta), aki azonban rövid betegség után még ugyanabban az évben (jun. 26.) meghalt. 1879 nov. 29-én újabb házasságra lépett Mária Krisztina osztrák főhercegnővel. Időközben két merényletet követtek el ellene, de mindannyiszor sikertelenül. Az ország nyugodalma lassan-lassan helyreállott s Spanyolország tekintélye növekedett. 1883-ban meglátogatta a német császárt, a ki őt egy német dsidásezred parancsnokává nevezte ki. Visszautazása közben a párisi csőcselék (szept. 29.) kifütyölte. A német koronaherceg novemberben viszonozta látogatását. Nemsokára tüdőbajban meghalt; az Escorialban temették el. Az özvegy eleinte Mercedes leányának, azután pedig az 1886 máj. 17. szül. fiának, XIII. A.-nak a nevében vette át a kormányt, melyet most is visz.

20. A., Bourbon, spanyol infans, Don Juan infansnak második fia, Don Carlos trónkövetelőnek ifjabb testvére, szül. 1849 szept. 12-én Londonban Osztrák szolgálatba lépett s 1871-ben Dom Miguel leányát Máriát vette nőül. 1873. Spanyolországba ment, hol mint a karlisták vezére, többször vérontásnak lett az okozója. Átlépte az Ebrót 1874. s később ismét Kasztiliába tört, de a szerencse nem kedvezett fegyvereinek. Miután testvérével összeveszett, ott hagyta a csatatért. Azóta többnyire Grazban él.

Forrás: Pallas Nagylexikon