Álgyümölcs

(áltermés, fructus spurius, növ.),olyan fajta, többnyire husos gyümölcs, mely nem egymagából a termőből származik, hanem ezenkivül még a virágnak más része is hozzájárul alakulásához. Ezelőtt az,.A.-öt gyakran a kehelynek meghúsosodásából s a termővel való összeforradásából magyarázták (alma, körte). Az újabb vizsgálatok és magyarázatok szerint ez helytelen s az g. alkotásához a termőn kívül rendesen a virág nyelének v. tengelyének elhúsosodása járul, vagyis a legtöbb álgyümölcs tengelyképlet. Álgyümölcs a rózsa csipkebogyója (cynosbatus, stegoearpium, cynorrhodon); mert ez az urnaképen alakult vacok (virágnyél teteje) elhúsosodása, a benne levő szúrós csontocska (l. Segg-vakaró) az igazi gyümölcsszem. A. a szamóca, mert leveses, jóizü gömbje a vacok elpozsgásodásából származik; a felszinét borító apró csontocska az igazi gyümölcsszem. Az alma a virág alakulása közben a magzattal (csutka) összeforradó, elhúsosodó és a kehelykoronázta virágtengelyből ered; igazi gyümölcse az ötrekeszű csutka. A szeder és málna gymölcse társas bogyócska, de a húsos vacokkal Á.-csé elegyül. A spinótnak a leple, a zabnak a toklásza járul az Á. képzéséhez. Az Á. virágzatból is képződik; ez az álgyümölcsözet (l. o.). A tölgy, bikk és szelidgesztenye gyümölcsének a makkcsészéje (cupula) abból a csészealakú szervből lesz, amely termékenyülés után a magzat és lepel között fejlődik és külső oldalán pikkelyes v. szurós. L. még Álbogyó, Ambrosiaceae Akassú fa.

Forrás: Pallas Nagylexikon