Alhambra

(arab, a. m. «a vörös» t. i. torony; l. a képmellékletet). Egykori mór királyi palota, Granadától 2 km.-re erdős hegy csúcsán. Az arab építőművészetnek legremekebb európai műemléke. A XIII. században kezdette építeni Mohammed Ibn al Ahmar a Nassridák törzséből; a dísztermeket csak a XV. században fejezték be. 1354-ben keresztény kézre került, amikor aztán nagy részét szétdúlták, de megkimélt részei ma is eléggé tanúskodnak az arab kultúra fejlett voltáról s az arab ízlés finomságáról. Az A. lerombolt épületeit V. Károly renaissance palotával akarta pótolni, ez azonban befejezetlen maradt. Az A. palotájának arab része nagyjában két nyitott udvar körül csoportosul, mely udvaroknak vízmedencéi, szökőkutjai, oszlopcsarnokai, széles ereszű tetői vannak, hogy a bennök tartózkodóknak árnyékot, üdülést nyújtsanak. A külső falak egyszerüek;magasak, fölül fogazott élű párkánnyal, csak a négy főkapunál gazdagabb diszítéssel. Az Igazság kapujának elnevezett főbejáraton át a 40 méter hosszú, 12 méter széles mirtus-udvarba jutni (Patio de la Albérca), melynek közepén vízmedence, keskeny óldalain oszlopcsarnok van. A kapuval szemben nagy hatalmas toronyban van a quadrátikus «Követek terme» (Sala de los Embaxadores) gyönyörű stalaktit-kupolával. A mirtus-udvártól jobbra nyílik az összes épületek közt legjobban fentartott és építőművészetileg a legszebben megcsinált «oroszlánudvar» (Patio de los Leones), köröskörül oszlopcsarnokokkal s a középen 12 oroszlánon nyugvó alabastrom szökőkut-medencével. A sugár oszlopos, pompás polikróm diszítésű tornác a két keskeny oldalon egy-egy kupolás pavillonná szélesedik, s kisebb szökőkutaknak ad helyet. Az oroszlánudvarból jobbra nyílik az «Abencerragok» terme, balra a «két testvér» terme, a bejárattal szemközt pedig az «itélőszék» terme (Sala del Tribunal), mind a három valóságos gyöngye az arab építészetnek és diszítőművészetnek. Az A. világos alaprajz-dispoziciójának művészi fölépítése a legkönnyebb és a legkedvesebb, ami csak épületben képzelhető. Csodálatosan harmonikus minden, de kicsiny; sehol azok az unalmas, hideg óriási termek, mint a többi európai királyi kastélyokban. A karcsú oszlopokat graciózus oszlopfők, csipkézett szélű archivoltok koronázzák, a termek mennyezetét a legszövevényesebb stalaktitos kupolák képezik, a sima falfelület egy-egy arabeszk szőnyeg, a padlózat márványmozaik. Mindezen végigömlik a végtelen gazdag, de minden ízében harmonikus polikróm diszítés, melynek az építőművészetben alig találhátó párja: Az A.-nak egyik része újabban le is égett, és a spanyol-kormány jelenleg az egészet restauráltatja.

Forrás: Pallas Nagylexikon