Alhambra
(arab, a. m. «a
vörös» t. i. torony; l. a képmellékletet). Egykori mór királyi palota,
Granadától 2 km.-re erdős hegy csúcsán. Az arab építőművészetnek legremekebb
európai műemléke. A XIII. században kezdette építeni Mohammed Ibn al Ahmar a
Nassridák törzséből; a dísztermeket csak a XV. században fejezték be. 1354-ben
keresztény kézre került, amikor aztán nagy részét szétdúlták, de megkimélt
részei ma is eléggé tanúskodnak az arab kultúra fejlett voltáról s az arab
ízlés finomságáról. Az A. lerombolt épületeit V. Károly renaissance palotával
akarta pótolni, ez azonban befejezetlen maradt. Az A. palotájának arab része
nagyjában két nyitott udvar körül csoportosul, mely udvaroknak vízmedencéi,
szökőkutjai, oszlopcsarnokai, széles ereszű tetői vannak, hogy a bennök
tartózkodóknak árnyékot, üdülést nyújtsanak. A külső falak egyszerüek;magasak,
fölül fogazott élű párkánnyal, csak a négy főkapunál gazdagabb diszítéssel. Az
Igazság kapujának elnevezett főbejáraton át a 40 méter hosszú, 12 méter széles
mirtus-udvarba jutni (Patio de la Albérca), melynek közepén vízmedence, keskeny
óldalain oszlopcsarnok van. A kapuval szemben nagy hatalmas toronyban van a
quadrátikus «Követek terme» (Sala de los Embaxadores) gyönyörű
stalaktit-kupolával. A mirtus-udvártól jobbra nyílik az összes épületek közt
legjobban fentartott és építőművészetileg a legszebben megcsinált «oroszlánudvar»
(Patio de los Leones), köröskörül oszlopcsarnokokkal s a középen 12 oroszlánon
nyugvó alabastrom szökőkut-medencével. A sugár oszlopos, pompás polikróm
diszítésű tornác a két keskeny oldalon egy-egy kupolás pavillonná szélesedik,
s kisebb szökőkutaknak ad helyet. Az oroszlánudvarból jobbra nyílik az
«Abencerragok» terme, balra a «két testvér» terme, a bejárattal szemközt pedig
az «itélőszék» terme (Sala del Tribunal), mind a három valóságos gyöngye az
arab építészetnek és diszítőművészetnek. Az A. világos alaprajz-dispoziciójának
művészi fölépítése a legkönnyebb és a legkedvesebb, ami csak épületben
képzelhető. Csodálatosan harmonikus minden, de kicsiny; sehol azok az unalmas,
hideg óriási termek, mint a többi európai királyi kastélyokban. A karcsú
oszlopokat graciózus oszlopfők, csipkézett szélű archivoltok koronázzák, a
termek mennyezetét a legszövevényesebb stalaktitos kupolák képezik, a sima
falfelület egy-egy arabeszk szőnyeg, a padlózat márványmozaik. Mindezen
végigömlik a végtelen gazdag, de minden ízében harmonikus polikróm diszítés,
melynek az építőművészetben alig találhátó párja: Az A.-nak egyik része újabban
le is égett, és a spanyol-kormány jelenleg az egészet restauráltatja.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|