Aliorumna

(változatai: alirumna, alyrumna, alioruna, aliruna), így nevezi Jordanis (v. Jornandes) a Kr. u. VI. század közepe tájáról való, «De origine actibusque Getarum» című munkájában (mely Cassiodorus, Marcellinus Comes és részben szóbeli hagyományok alapján a gótok történetét tárgyalja) azokat a varázslónőket, akiket Fllimer gót király népe kebeléből száműzött s akik erdei manókkal (Jordanis fauni ficarii-nak nevezőket) párosodtak és így a hunok nemzetének ősanyáivá lettek. Ipolyi Magyar Mythologiájában (71, 88, 106. 1.) ennek az adatnak, amely a gótok történetírójának és korának a felfogásánál egyebet alig jellemez, értékénél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít, s a későbbi hazai krónikák részben akár egyenes, akár kerülő úton magára Jordanisra visszavezethető, részben az övével rokon felfogásból származó adatait, így különösen a Hunor és Magor-ról (l. e szókat) meg a Dula alán fejedelem leányairól szóló, Kézainál feljegyzett mondát is e helytelen szempontból ítéli meg és veti egybe az előbbivel. Egyfelől genuin hagyományt nyomoz ebben az adatban s messzemenő következteteseket von le belőle, másfelől pedig Grimm Jakab (Deutsche Myth. 2. kiad. 85, 375, 1153. l.) után indulva, mégis az eddai germán (tüzetesebben ó-skandináv) Ölrun és más -run végzetű neveket viselő germán istennőkben v. félistennőkben keresi az Aliorumnák rokonait.

Forrás: Pallas Nagylexikon