Aliorumna
(változatai: alirumna, alyrumna,
alioruna, aliruna), így nevezi Jordanis (v. Jornandes) a Kr. u. VI. század
közepe tájáról való, «De origine actibusque Getarum» című munkájában (mely
Cassiodorus, Marcellinus Comes és részben szóbeli hagyományok alapján a gótok
történetét tárgyalja) azokat a varázslónőket, akiket Fllimer gót király népe
kebeléből száműzött s akik erdei manókkal (Jordanis fauni ficarii-nak
nevezőket) párosodtak és így a hunok nemzetének ősanyáivá lettek. Ipolyi
Magyar Mythologiájában (71, 88, 106. 1.) ennek az adatnak, amely a gótok
történetírójának és korának a felfogásánál egyebet alig jellemez, értékénél
jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít, s a későbbi hazai krónikák részben akár
egyenes, akár kerülő úton magára Jordanisra visszavezethető, részben az övével
rokon felfogásból származó adatait, így különösen a Hunor és Magor-ról (l. e
szókat) meg a Dula alán fejedelem leányairól szóló, Kézainál feljegyzett mondát
is e helytelen szempontból ítéli meg és veti egybe az előbbivel. Egyfelől
genuin hagyományt nyomoz ebben az adatban s messzemenő következteteseket von le
belőle, másfelől pedig Grimm Jakab (Deutsche Myth. 2. kiad. 85, 375, 1153. l.)
után indulva, mégis az eddai germán (tüzetesebben ó-skandináv) Ölrun és más
-run végzetű neveket viselő germán istennőkben v. félistennőkben keresi az
Aliorumnák rokonait.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|