Álisán
Leo, neves örmény iró és költő.
Szül. 1820 jul. 10-én Konstantinápolyban. Elemi iskoláinak végzése után 1832-ben
Velencébe ment, hol 1840 jun 7-én pappá szentelték. 1858-ban Párisba küldték a
Murád-féle örmény iskolához helyettes igazgatónak, hol később igazgató lett.
1862-ben Velencébe tért vissza, s itt 1890-ben nagy fénnyel ülték meg írói
működésének 50 éves jubileumát, melyen a magyar néprajzi társaság is képviselve
volt. Irodalmi működése rendkivül széleskörü. «Hájg és kora», «Az örmény
irodalom rövid története», «Örményország természetrajza», «Örmény geologia»
címü munkáin kivül 1854-ben politikai földrajzot irt, 1855-ben pédig az örmény
föld uj helyzetéről földrajzi munkát adott ki. Jelentékeny ezenkivül «Nerszesz
Snorháli és kora» (1873) és «Husigh» (Emlékek) címü 1879-ben megjelent két
kötetes munkája. Majd «Sirág» (1879), «Sziszuán» (1883., melyért az Ismireán-féle
jutalomdijat kapta). «Ararat» (1890) cím alatt nagyabb szabásu képes kiállításu
tudományos műveket bocsátott közzé. Álisán mint költő is jelentékeny. Kiadott
egy 5 kötetes versgyüjteményt Manguni 1857-81; Peunni 1857-86; Bájruni 1858-67;
Deruni 1857-87; Dechruni 1858-87. címek alatt. Az örmény népdalokat angol
fordítással 1853-67-ben adta ki. «Nésmarkhjév nescharkh» (Nyomok és
maradványok) címü költeményeinek első kötetét örményül, franciául és angolul,.
a másodikat örmény, francia és a harmadikat örmény nyelven tette közzé. Szép
költeményeket tartalmaz az a kötet is, amelynek «Cedrusok alatt» (Ént
Jéghévnéáv) címet adott (1874). Fordított költeményeket angolból, németből.
Mindezeken kívül sok egyházi dolgozat jelent meg tőle. Alisánt sokoldalu tudományos
működéseért a francia akadémia taggá választotta. 1888-ban Medsidje-rendet
kapott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|