Alizidori gyüjtemény
(Decretales Pseudo-Isidorianae),
a «Hispana Collectio»-nak átdolgozása s kibővítése; a frank birodalomban,
valószínűleg a reimsi egyháztartományban, a IX. század közepe táján készült
kompiláció. Szerzője ismeretlen, magát Isidorus Mercatornak nevezi; azonban a
gyanúba vett Riculf, mainzi Otgar, mansi Aldrich, sensi Wenilo, Lupus de
Ferrieres, a két Hincmar, Ebbo, Rothad, Wulfad és Benedictus Levita egyikére
sem bizonyítható rá a szerzőség. A gyűjteménynek két verziója ismeretes: Három
részből áll. Az első rész hosszú előszóval kezdődik, melyet: 3 hamis levél s
Ordo de celebrando concilio című értekezés követ. A Dyonisianából vett 50
apostoli kánon után 60 hamis pápai levél (I. Kelementől Melchiadesig) van
időrendben felsorolva. A második rész a Hispana első részét öleli fel majdnem
változatlanul; a harmadik részben a Hispana második része foglaltatik,
kibővítve néhány valódi és 35 hamis v. hamisított pápai levéllel (II.
Szilvesztertől II. Gergelyig). A gyüjtemény célja: 1. az egyház emancipációja
az államhatalom alól; 2. a püspökök biztosítása a metropoliták s tartományi
zsinatok ellen. Mindaz, amit a római szentszék hatalma érdekében tesz s
tanusít, csak e célra vezető eszköz. Későbbi pápák intézkedéseit, v. a más után
megállapított elveket a legrégibb pápák neve alatt adja elő, hogy
hagyományszerű színt adjon nekik; de vannak újításai is. Hitelességét már Cusa
Miklós és Turrecrumata kétségbe vonta; hamisságát teljesen kimutatták a
magdeburgi centuriátorok, de azért ma is vannak hitélességének védői.
Hamisságát igazolja: hogy oly viszonyokról szól, melyek a VIII. és IX. század
állapotai; nyelvük a IX. század latinsága; az állítólag a III. századból
származó decretales a Vulgatából idéznek, mely az V. században keletkezett. Sok
álizidori alkatrész van Gratian Decretumában. Editio I. Merlin-nél, Collectio
canonum (1523) és azóta több gyűjteményes munkában; az első kritikal kiadást
Hinschius rendezte: Decretales Pseudoisidoriane (1863). A nagyszámú irodalom
áttekintetét l. Konek Egyházjogtan, avagy teljesen Friedberg: Lehrbuch des
Kirchenrechts c. művében (2. kiad. 1889); avagy Richter-Dove: Kirchenrecht (8.
kiad. 871.); az újabb egyháztörténeti munkák közül pedig Hauck művét:
Kirchengeschichte Deutschlands. (II. köt. 1890. 480 l.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|