Alj-növényzet

(erdei füvek, akcesszórius erdeiflóra),. az erdővegetáció fűszőnyege. Az erdő bokornövényzete alatt t. i. még kisebb cserjék (fenyvesbogyó, Calluna, zanót, rekettye) alkotnak harmadik réteget, s velök vegyest, vagy nagyobb területeken velök váltakozva - mint harmadik réteg erdei füvek, ezek közt vagy alattok végre, mint negyedik réteg, mohák és zuzmók nőnek. A sűrű erdők aljnövényzete nem nagyon változatos, mert az erdőtalajt gyakran fenyőtű és toboz vagy száraz faharaszt borítja, ellenben az erdő tisztásain a növényzet igen változatos és érdekes. Leggazdagabb mégis a tölgy erdő A.-e: sisakvirág, erdődísz, bükköny, Doronicum; Scabiosa, korállbogyós folyondár, turbán-liliom, stb.: a tölgy felső határán meg a bükkerdőben a Telekia speciosa tányérvirágalakú nagy virágcsillagjával és zamatos illatával ékeskedik. A bükk A.-e között kiváló továbbá a medvehagyma, holdviola, Helleborusok, Asperulák, a Campanula abietina meg a Viola declinata, a szívlevelű nadálytő, piros tüdöfű stb., a fenyő övében pedig a nagyvirágú montika, Campannla ésVerbascumabietinum Hieraciumok, Rumex arifolins, Atragene, Heracleum palmatum stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon