Alkaios leszboszi költőről nevezett görög versmérték, mely a logaédi versek közé tartozik. A.-sor többféle van: egyik a közönséges 12 tagú A.-sor néven rendesen ezt értik -, másik a kisebb alkaiosi (tiztagú, máskép pindarosi daktilus); továbbá a nagyobb A. mérték; mely két glikoni versből és egy trochaikus záradékból áll:

ezt Alkaios szakozatlanul alkalmazta, kivüle alig használták; s végül A.-jambusnak nevezik az A szak 3-ik sorául szolgáló ötödfeles jambust is. Az A, versszak négysorú lirai strófa, 2 első sora, az alap (12 tagu) A,-sor, a 3 sor ötödfeles jambus, a 4-ik kisebb A. Az egész szak képe:

Példa:     Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

                Szerzője Árpád a Duna partjain

                Óh, más magyarral verte vissza

                Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

                                                               Berzsenyi

A szak kompoziciója művészi. A mi ritmikai mozgás a szak első felében egy-egy sor keretén belül történik kicsiben, ugyanaz fejlődik ki nagyobb arányban az utószak két sorában: az aprózás az utórészre van öszpontosítva. Az emelkedő ritmus rrélye e következetes aprózással fokozva igen hathatossá teszi e formát, úgy hogy az antik lirai strófák közt ebben van a legtöbb erő és fenség s az óda stiljéhez legjobban illik. Az A.-versszak ezért világirodalmi körutat is tett; kedvelte a római aranykori költészet (Horatius), továbbá a német költészet klasszikai iránya s a mi klasszikai iskolánk (Berzsenyi), Költőink abban az alakban írták, a mint Horatius megállapította, a képletben megjelölt metszetekkel és a közös szótagú lábakban spondeusokkal.