Alkalmasság

Az egyén megfelelése egy konkrét tevékenységre. Az optimális alkalmasság a személy jellemzőinek (fizikai, szellemi képességei, képzettsége, gyakorlata, motivációja, igényszintje, egészségi és pszichés állapota, személyisége) és a tevékenység követelményeinek, feltételeinek kölcsönös megfelelése. Kezdetben naiv intuícióval vagy különböző tapasztalati jelekből, tünetekből következtettek az alkalmasságra; ez volt a pszichognózis. Apologetikus "megállapítások" is kísérték az alkalmasság fogalmának történetét. (Menenius Agrippa az emberi test részeinek analógiájára oszt.-ozta a különböző származásúak alkalmasságát.) A. H. Lyand angol képviselő "a megfelelő embert a megfelelő helyre" elvet 1855-ben, a gyáripari termelés kezdetén fogalmazta meg. Az alkalmasság a gyáripar fejlődése és az eszközigényes katonai rendszerek XIX. sz. végi-XX. sz. eleji kialakulása nyomán vált a munkaerő-kiválasztás kritériumává. A pszichotechnika volt a pszich. első válasza erre a gyakorlati igényre. F. Galton (1822-1911) már 1863-ban, J. M. Cattel (1860-1944) 1866-ban, Bourdon 1895-ben, => A. Binet 1890-ben a képességek megítélésére alkottak => teszteket. K. Pearson 1903-ban a korrelációszámítást, E. Kraepelin (1856-1935) 1902-ben a munkagörbét alkotta meg. F. Giese (1890-1935) már a századelőn figyelmeztetett a statisztikával szembeni kötelező óvatosságra; alanyi és tárgyi pszichotechnikát különböztet meg. Amint a munkatevékenység elsősorban a pszichés funkciókat és folyamatokat veszi igénybe, és az emberre háruló felelősséget fokozza, úgy válik az alkalmasság releváns kritériumává a személyiség megfelelése. Az alkalmasság megléte vagy hiánya, ill. mértéke szerint hat a tartós munkavégzés az ember egészségére és személyiségére. Az alkalmasság tekinthető egészségi, azaz orvosi és pszich.-i szempontból. Orvosi tekintetben teljes értékű vagy részleges, csökkent. Az alkalmasság prognózisa feltételezi a beválást. Az alkalmasság nem feltétlenül és nem egyedül garantálja a beválást; egyrészt a konkrét szituáció követelményei, a gyakorlottság, a szomatikus és pszichés teljesítőképesség aktuális szintje, másrészt jogi, értékítéleti és egyéb pszichoszociális tényezők döntő mértékben elősegítik vagy nehezítik az alkalmasság realizálódását a beválásban. Az alkalmasság két szempontból fontos a ped.-ban: a tanári pályaalkalmasság és a növendékek pályaválasztás ának irányítása ez a két terület. - Ir. Klein S.: Munkapszichológia. Bp. 1980.; Csirszka J.: A személyiség munkatevékenységének vizsgálata. Bp. 1985.

Hódos Tibor

Szerkesztette: Lapoda Multimédia