Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
alkalmazkod... accommodati...
alkalmazkod... adaptation
alkalmazkod... conformatio...
alkalmazkod... conformity
alkalmazkod... deference
alkalmazkod... pliableness...
alkalmazkod... pliancy
alkalmazkod... static eye

Magyar Magyar Német Német
Alkalmazkod... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Alkalmazkodás

alatt legtágabb értelemben az emberi lénynek a külső (kültermészeti, társaséleti, politikai) viszonyoknak megfelelő, azaz ezekre alkalmas viselkedését értjük. Szorosabb értelemben a kültermészeti viszonyokhoz (az éghajlathoz, a talaj alkotásához, az állat- és növényvilághoz) való alkalmas életmódot értjük alatta. A földnek valamennyi élő lénye közt egyedül az ember volt képes a föld minden égaljához alkalmazkodni s ezt egyfelől a magasabb értelmiségének és másfelől mindenevő (omnivor) természetének köszönheti. Az eszkimó a zord északsarki körben épp oly jól találja magát, mint a néger az egyenlítő tikkasztó égaljában, épp úgy a rónákon mint a magas fennsíkokon, az óceánok szigetein mint a nagy szárazföldek belsejében stb. Azt mondhatni, hogy az emberi lényt éppen ez az A. képessége tette a föld urává. De ez csakis az, összes emberiséget illetőleg áll. Az egyes emberek vagy az egyes vidékek lakói, idegen s a szülőföldtől nagyon eltérő vidékekhez, éghajlatokhoz nem igen tudnak alkalmazkodni, a kültermészet nagyobb eltérései veszélyeztetik az ember egészségét és életét. Mi európaiak sem az egyenlítő, sem a sarkok alatt nem érezzük magunkat jól, amint sem az egyenlítői, sem a sarkköri lakók Európa égalját nem bírják megszokni. A felnőttkoúu angolok Keletindia égalját ugyan tűrik, de itt született gyermekeik elbetegednek és felette nagyszámarányban elhalnak, miért aki csak teheti, a gyermekeit Angliában nevelteti föl. A fiatal spanyol nők a Szundákon, a fiatal portugál nők déli Afrikában (a Zambesi folyó vidékén) gyermekágyukat a halállal lakolják meg stb. Ha tehát az egyes ember s egyes emberfajta nem képes a föld különböző égaljaihoz szokni, kénytelenek vagyunk azt föltenni: hogy az emberiség már eredetileg több s az illető égalji körökhöz alkalmas sajátságú ember-típustól vette eredetét vagy pedig azt; hogy felette hosszú idők s az ivadékoknak felette hosszú sora volt szükséges, mig elvégre az emberiség a föld legkülönbözőbb részein a megélhetésre teljesen alkalmas fajtákat bírt létrehozni. L. még: az Ember, Származás és Emberfajták szavakat.

Az állattanban

A.-nak az állatországban abban áll a lényege, hogy az illető állat saját és fajának az ellénségek támadásai ellen való biztosítása, vagy egyáltalán a könnyebb megélhetés céljából az őt környező körülményekhez alkalmazkodik. Az A. legszembetűnőbb példáit az állatok testszínein észlelhetjük, amit egyszerűen színbeli A.-nak nevezünk. Leggyakoribb az az eset, mikor az állat színével a környezet színét igyekszik utánozni, ahboz alkalmazkodik p, a falevelek között élő leveli béka (Hyla) zöld színével a fák leveleit, míg a göröngyök között élő varangyos béka (Bufo) szürke színével a göröngyöket utánozza. Az A. általában igen nagy szerepet játszik az állatoknál és Darwin tanai szerint az öröklés mellett egyik legfontosabb tényező a fajok változandóságánál.

A növénytanban

A. (accomodatio) növénytani értelemben a szervezetnek a termőhely különböző viszonyaihoz való idomulása. Más szóval, a növény ott bír boldogulni, ahol szervezete a természeti viszonyoknak tökéletesen megfelelő. Hogy mindig A.-e az valóban, amit annak neveznek, vagy a növény szervezete megtalálja magának a megfelelő helyet ez ma vitás és kétes dolog. A növény szervezete meg a termőhelye között gyakran oly szép harmóniát látunk, hogy ennek láttára az A. önkéntelenül eszünkbe jut. De vajjon eredetileg és mindig igazi A. volt-e ennek okozója, vagy a szervezet találta meg a megfelelő természeti viszonyokat? Az összefüggés mindenesetre nagyon nevezetes, ez az oka, hogy bizonyos termőhelyen megegyező szervezetű növényekkel találkozunk (p. homokpuszták növényzete). A szervezetnek a termőhellyel való harmoniálása néhol szembeszökőbb mint másutt. Legfeltűnőbb a vizi növények életében. Így p. a hínár vékonyszálu és hajlékony dereka, vékonyszálas vagy keskenysallangú levele nagyon célszerűen alkalmazkodik a csergedező víz mozgásához. A vízmélység növekedése alkalmával szára v, a cikkje meg is nyúlik, hogy a virágját a víz színére bocsáthassa, más hínárnak (l. Süllőfű pedig a felsőbb szárcikkei felfuvódnak, levegővel megtelnek, s a virágok ilyen A.-sal emelkednek a levegőbe. A tündérrózsa alakzatnak széles levelei tutajmódra pihennek az állóviz tükrén. A vizi boglárkáknak vagy a Salviniának kétféle levele van: széles, s a víztükrén uszó, továbbá keskeny sallangú, vízbe merült levele, tehát a hinár meg a tündérrózsa alakzatot összekapcsolják.

Legvilágosabb, egész kétségtelenül szemünk láttára történik a vízparti kétlakos növények A.-a. Ugyanaz a faj növény a vízben meg a parton nem ritkán oly különböző, hogy a nem gyakorlott szem egész más növénynek tartaná. A Polygonum amphibium L. a vizparton (var. terrestre Leers) felálló szárú, keskenyebb lándsás és szőrös levelű; a tengerparton az ilyen levelű alaknak a lombja bodros, a szára heverő (var. maritimum Koch). Ha pedig a P. amphibium egészen a vízbe jut, szára úszik, levélnyele megnyúlik, levele elszélesedik, a víz színén elterülve pihen, kopasz s a felszíne fénylő lesz. Ez az alak tehát a tündérrózsaalakzat felé közeledik. A torma vagy némely kányafű, ha a szárazon nő, a levelök sallangtalan: ha a vízben terenmek, a vízben levő levelek vékony szálakra hasadoznak, vagyis a hínár alakzatjára hanyatlanak (l. Felemás növények). Legeltérőbbek az Oennanthe aquatica meg a Sium latafolium vízbe merült levelei. L. Borbás: «A növények alkalmazkodása a vízhez» a Természettud. Közl. 1879. 282. I. A természetes A. (adaptio) az a jelenség, midőn a fajváltozók a tőalaknak más természeti viszonyok folytán kedvezően megváltozott bélyegeit megtartja, sőt tőle még az ivadék is átörökli, s az új viszonyoknak inkább megfelelő, szerzett bélyegek vagy tulajdonságok mind jobban-jobban megállapodnak. Ez a Darwin elméletének alapja a fajok keletkezéséről. A virágok A.-át l. Virág.

A szem.

A. (accomodatio), a szemnek az a tehetsége, hogy úgy változtathatja, igazíthatja fénytörését, hogy a különféle távolságban levő tárgyaknak tiszta képe vetődjék az ideg hártyájára. Az A. olyan természetű, mint mikor a fotográfus úgy igazítja szekrényét, hogy hátulsó lapján tiszta kép keletkezzék. Az A. a szem lencséjének változásaival jár. A mikor a messzeségbe nézünk, szemünk lencséje leglaposabb, olyan, mint egy gyönge domború lencse, melynek gyújtópontja éppen az ideghártyán van; amikor azonban a szem közelebb-közelebb levő tárgyra fordul, ennek képe mindinkább az ideghártyán túl vetődnék, ha a lencse mind domborúbba válva, nem egyesítené az ideghártyán képpé a fénysugarakat. A lencse domborodását az úgynevezett sugárizom eszközli, mely a szivárványhártya környéki szélét fogja körül; a szemlencse tokja erre az izomra van fölfüggesztve, úgy hogy a sugárizom összehúzódásai szerint a lencsét majd ellapítja a megfeszülő tokja, majd a megeresztett tokban jobban kidomborodhatik a lencse. Ha az A. izma elveszti működését, jó marad a messzire látás, de közelre nem lát tisztán a szem; ez az A. bénulása, mely meghülés, ütés, vagy belső betegségek miatt állhat be, s azon is észrevehető, hogy a szembogár tágabbá válik. Ezt a bénulást idézi elő a szembe csöppentett atropin, persze csak addig, míg az atropin hatása tart. Ellenben más szerek, p. a pilokarpin, megszüntetik a bénulást. Amely szemnek A.-a nincs, az csak akkor lát közelebb levő tárgyakat, ha domboru szemüveget tartunk eléje, p. ha a szemüveg olyan, hogy 1 méternyire van a gyújtópontja (1 dioptriás), akkor a szem egy méternyire lát tisztán, ha az üveg gyújtó. távola 0,5 méter (2 dioptriás), akkor fel méternyire lát a szem tisztán; olyan üveggel, melynek 0,1 méter a gyújtó távola (10 dioptriás üveg), a szem tíz centiméternyire lát tisztán. Az ép szem alkalmazkodó tehetségét is olyan domború szemüveg értékével szokás kifejezni és számításba venni, mint amilyen üveggel az A. híjával levő szem a tárgyat tisztán látná. Donders, a híres hollandi tudós, megállapítása szerint a szem alkalmazkodó tehetsége a kor haladtával bizonyos szabályszerűséggel fogy. A 10 éves gyermek annyira bírja A.-át megfeszíteni, hogy 7 centimétérnyire is meglátja a legapróbb betűt, a 20 éves ifjú már 10 cm.-nyinél nem lát közelebb, a 30 éves emberre nézve a közelítés határa, az úgynevezett közelpont 14 cm., 40 éves korban 29 cm., 50 éves korban 40 cm. s így tovább, úgy hogy 65 éves ember már csak a messzeségbe lát. Minthogy pedig az ember rendesen 30-33 cm.-nyiről olvas, érthető, hogy már a 45 éves embernek is nehezére van az olvasás 50 éves ember pedig már nem is bír olyan apró betűt olvasni, melyet 30 cm-nyiről kellene látni, szemüveggel kell a szemnek e természetes fogyatkozását pótolni L. Messzelátóság.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is