híres athéni hadvezér, szül. Kr.
e. 450. Három éves volt, mikor apja Klejneás, Koronejánál elesett. Neveléséről
gyámja, a nagy Perikles gondoskodott. A természet azonban oly pazarul látta el
minden testi és szellemi előnnyel, hogy jellemének kiképzésére csak ártalmasak
lehettek. Hiába volt nevelőjének Sokratesnek törekvése, hogy az erényre
oktassa. Szellemét kiképezte, de szenvedélyeit nem fékezhette. A hódolatok,
melyekkel mindenfelől a szép, kedves, ékesszóló, szellemes s hozzá gazdag ifjút
elhalmozták, könnyelművé, dacossá és hiúvá tették. A. Perikles példájára. az
állam élére kívánt jutni, hogy ezáltal halhatatlan dicsőségre tegyen szert. E
célját elsősorban a háboruban vélte elérhetni, mint 18 éves ifjút Potidajánál
találjuk; oldalán harcolt Sokrates s egyedül neki köszönhette, hogy életben
maradt. Delionnál azonban ő mentette meg nevelőjét a haláltól. Bátorságának
jutalmául megkapta a gazdag Hipponikos leányát, Hipparetét nőül, de ez
kicsapongásaiban legkevésbbé tudta korlátozni. Mikor a peloponnezusi háborút
Nikias békekötése (421) félbeszakította, nem nyugodott addig, mig Argosz,
Mantinéja és Elisz nem szövetkezett Spárta ellen. A spártaiak győzelme
Mantinéjánál azonban e vállalkozását meghiusította. Időközben Egeszta város
Sziciliában segítséget kért Athéntől Szirakuza ellen. A. javaslatára a nép
elhatározta a sziciliai hadjáratot s egyik vezérévé A.-t választotta meg. Már
indulásra készen állott a hajóhad, midőn irigyei és ellenségei azzal a váddal
állottak elő, hogy a hermák megcsonkításában (415 máj. 10. éjjel) részes. A.
azonban oly erélyesen lépett fel hogy a nép a panasz tárgyalását elhalasztotta.
Átkelve Sziciliába A. elfoglalta Naxos és Katana városokat s kétségkívül a
legszebb eredményekkel tér meg, ha vállalatában ellenségei meg nem
akadályozzák. A. kénytelen volt a háborút hirtelen megszakítani, hogy a nép
idézésére Athénben a törvényszék előtt megjelenjen. A Szalaminia állami hajón,
mely érte jött, elhagyta Katanát, de Thuriiben megszökött azzal az
elhatározással, hogy hazáján, mely ezt az igazságtalanságot elkövette vele,
keservesen megbosszulja magát: Nem gondolta meg, hogy ezzel Athénnek mekkora
kárt okoz.
Hírül vevén,
hogy halálra ítélték s vagyonát elkobozták, Spártába ment, mely aztán tanácsára
Szirakuzát támogatta, Dekeleját Attikában megszállotta s persa segítséggel
megkezdte a tengeri háborút Athén ellen. Maga Alkibiades kötötte meg
Kisázsiában Tissaphernessel a szövetséget. Azért Spártában még sem lehetett
sokáig maradása. Amiért elcsábította Agis király feleségét, menekülnie kellett
(412) Tissapherneshez, akit most arra igyekezett bírni, hogy pártoljon el
Spártától, egyúttal azonban titkos érintkezésbe lépett az athéni
oligarchapárttal. Azt hitte, hogy ha ez a demokrata alkotmányt felforgatja;
visszatérhet Athénbe. Az államcsíny 411-ben tényleg megtörtént, de A.
visszahívása elmaradt. Most már nem maradt egyéb számára, mint hogy a demokrata
pártnak Számosz előtt horgonyzó hajóhadával szövetkezzék. Ennek vezérei
Thrasybulos és Thrasyllos ünnepélyesen elhozták Kisázsiából s a fővezérlettel
bízták meg. Az athéni nép az oligarchák bukása után e határozatukat jóváhagyta.
A szövetséget Persia és Athén-között, melyet A. szülővárosának kilátásba
helyezett, nem sikerült ugyan létrehoznia, ismételten megverte azonban
Abydosnál és Kyzikosnál a spártai hajóhadakat, a legfontosabb helyeket a
Hellespantuson, Chalcedont, Szelimbriát és Bizancot elfoglalta, s dicsőséggel
és gazdag zsákmánnyal tért vissza 408. hazájába. Diadallal fogadta a nép, a
halálos ítéletet feloldotta, vagyonát visszaadta s az összes hadak vezérévé
tette meg. 407. újabb hadjáratra indult A. Ezuttal azonban elhagyta
szerencséje. Az elpártolt Andros szigetet nem volt képes bevenni, Antiochos
alvezérét pedig távolléte alatt megverte Notionnál a spártai Lysandros. Az
ingadozó lelkű athéni nép erre megfosztotta állásától, mire A. önkéntes
számkivetéshe Tráciába ment. Az ajgoszpotamosi ütközet után, melyben Athén
elbukott, Pharnabasos szatrapához menekült Frigiába, ahol Lysandros kivánságára
aztán ennek testvérei megölték. Körülzárták mezei házát s felgyújtották. Amint
menekülni akart nyíllövésekkel megölték. V. ö. Hertzberg, A. d. Staatsmann und
Feldherr (Halle 1853); Houssaye Henry, Histoire d"Alkibiades (1874); Curtius, A
görögök története (4. köt. 297 l.); Beloch, Die attische Politik seit Perikles
(1884); Hermann, Lehrbuch der griechischen Antiquitäten (I. köt. 6. kiadás.
Rendezi Thumser. 1892. a 713. lapon).
Forrás: Pallas Nagylexikon