Alkörmös

(alkermes, arab szó, al a névelője), festő-szőllő, berzsen, vérfürt, Phytolacca Tourn.; növénynem a róla nevezett családban. Füvek; ritkábban cserjék, s mind az Ó-, mind az Új-Világ melegebb tartományaiban honosak. Levelök váltakozó, épszélű, virágzatjok fürt, virágjok leples, leple ötmetszetű, hímje 8-20, termője 8-10 levélkéből alakul, s a tetején ugyanennyi bibét visel. Gyümölcse 8-10 rekeszű bogyó, minden rekesze egy-egy magú. Nálunk termesztve vagy elvadulva egyetlen faja, a tízhímes A. (Ph,. decandra L.) nő. 1-3 m. magas kóró, levele tojásdad-lándsás, virága pirosas. Bogyója 10-rekeszü, eleinte fehér, azután piros, végre csaknem fekete, s lila-piros levelet ereszt. Ez, ámbár hashajtó és hánytató természetű, mégis italt (Francia- és Portugálországban bort), cukrászsüteményt és mézes kalácsot festenek vele, de a szín nem oly tartós mint a karmazsin tölgyé. Gyökerét hánytatónak használják (radix, herba et baccrs Phytolaccae sen Solani racemosi). Fiatal hajtása és levele főzés közben csipősségét elveszti, azért néhol mint főzeléket is eszik. Európában családjának egyetlen faja terem, de ez is bajosan honos, inkább a kultúrával terjedt el valószínűleg Amerikából a régibb időben. Nő Észak-Amerikában, Észak-Afrikában, Khinában és a Sandwich szigeteken. Termesztése 1770 óta Bordeauxból terjed.

Forrás: Pallas Nagylexikon