Alkotó rész
alkatrész, vm. egésznek oly
része, mely nélkül az egész nem volna az, a mi. Van fizikai alkotó rész, mely
csak mechanikailag és vegyileg függ össze a többi részekkel. A szót kevésbbé
szigorú értelemben használva azt is mondják: lényeges, véletlen alkatrész, ez
utóbbin olyat értve, mely nélkül a test továbbra is megmarad annak, a mi.
Kémiai értelemben A.-ek olyan részei a vegyületeknek, amelyekre a kémiai
átalakuláskor szétesnek, illetőleg azokból egyesülés utján keletkeznek.
Az esztétikában
minden szépmű nemcsak az alapaszméből és annak kifejtéséből áll, hanem egy
szerves egészet képez, melyben a részek külön életet élnek, ámbár mindenben
csak az egészet szolgálják. Szükséges tehát, hogy a művész ne csak a formákat
és fajokat általában, hanem ezenkívül még az egyes fajok alkotó részeit is
tanulmányozza és gyakorolja. Az egyes alkotó részek elmélete talán csak a zenei
kompozícióra nézve van teljes tökéletességben kidolgozva, míg más műágakban még
hiányos. Leghézagosabb ez irányban a költészettan, különösen a dramaturgia. Kivánatos
volna, hogy a drámai elmélet kiterjedne a következő legfontosabb alkotó
részekre: jelenetezés, meseszövés, párbeszéd, jellemzés, szenvedély és
indulattan, erkölcsi eszmevilág, előadás. L. e külön címek alatt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|