Alkotó rész

alkatrész, vm. egésznek oly része, mely nélkül az egész nem volna az, a mi. Van fizikai alkotó rész, mely csak mechanikailag és vegyileg függ össze a többi részekkel. A szót kevésbbé szigorú értelemben használva azt is mondják: lényeges, véletlen alkatrész, ez utóbbin olyat értve, mely nélkül a test továbbra is megmarad annak, a mi. Kémiai értelemben A.-ek olyan részei a vegyületeknek, amelyekre a kémiai átalakuláskor szétesnek, illetőleg azokból egyesülés utján keletkeznek.

Az esztétikában minden szépmű nemcsak az alapaszméből és annak kifejtéséből áll, hanem egy szerves egészet képez, melyben a részek külön életet élnek, ámbár mindenben csak az egészet szolgálják. Szükséges tehát, hogy a művész ne csak a formákat és fajokat általában, hanem ezenkívül még az egyes fajok alkotó részeit is tanulmányozza és gyakorolja. Az egyes alkotó részek elmélete talán csak a zenei kompozícióra nézve van teljes tökéletességben kidolgozva, míg más műágakban még hiányos. Leghézagosabb ez irányban a költészettan, különösen a dramaturgia. Kivánatos volna, hogy a drámai elmélet kiterjedne a következő legfontosabb alkotó részekre: jelenetezés, meseszövés, párbeszéd, jellemzés, szenvedély és indulattan, erkölcsi eszmevilág, előadás. L. e külön címek alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon