Államellenes bűntettek

azok, amelyek közvetlenül az állam léte s az államhatalmak ellen irányulnak. Tárgyai: a) az államfő, még pedig nemcsak uralkodói jogaiban, hanem életében, sérthetetlenségében, személyes szabadságában, mert az államfő személye az állam önállóságának élő szimbóluma; b) az államterület, c) az államalkotmány. Közös jellemvonást képez: a törvényhozói szigor úgy a büntetendő tényálladék meghatározásában (amennyiben oly cselekmények is büntetés alá vonatnak, amelyek a btő törv. közönséges alkalmazásában csak büntetlen előkészítő cselekményeket képeznek), mint a büntetésekben. E szigor egyrészt kétségtelenül igazolt, mert a nemzet legfőbb javainak védelméről van szó, s mert az Á. sajátszerüségéhez tartozik, hogy rendszerint csak akkor képeznek büntetendő cselekményt, ha anyagilag be nem végeztetnek, ha a merénylet nem sikerül. A szerencsés trónbitorló nem fegyházba, hanem a trónra jő. Másrészt bizonyos, hogy alig van sikamlósabb terület, mint az Á. lejtője; a fennálló rendszer megvédésének túlbuzgalma oly cselekmények üldözésére vezet, amelyek nemcsak hogy nem büntetendők, de érdemteljesek. Az állam nem ritkán bálvány, melynek oltárán a nemzet legjelesebb fiai, az emberiség legfőbb javai áldozatul esnek. Ami annál sajnosabb, minthogy az A. jellege mindig relatív s a politikai viszonyok szerint változik, s e változással «a vesztőhely oltárrá, a bűntettes hőssé lesz» (Zanardelli). Ugyanezért a vonatkozó btő törvények jobbara blankett-törvények, melyeknek valódi tartalmát az államalkotmány határozza meg; Mely bűntettek tartoznak ide, s összeesik-e az A. fogalma a «politikai bűntettek» szintén vitás fogalmával, aziránt eltérők a nézetek. A magyar btkv. szempontjából, mely felosztási rendszerének megfelelően, az Á. cimfeliratát nem ismeri, kétségtelenül ide tartoznak: a felségsértés, a hűtlenség, a királysértés és a lázadás. (L. o.)

Forrás: Pallas Nagylexikon