Államerdők

Ama nagy befolyásnál fogva, amelyet az erdők az égaljra, a patakok képződésére, a légkör nedvességére és egész vidékek talajának termőképességére gyakorolnak, a kiterjedt kincstári erdőbirtok a műveltség legmagasabb fokán álló országokban is jogosult, sőt szükséges, és az állami erdőségek elidegenítése a népközösségre nézve nagyfontosságu érdekeket áldozna fel. Addig, amig a magánerdő-birtokosok csak a gazdasági haszonra tekintenek s a könnyelmü erdőpusztításból eredő sulyos következésü bajokkal nem törődnek, a gondatlan erdőkezelés megszüntetésére az állami erdők megtartása az egyetlen hatékony eszköz. A kincstári erdők eladását a pénzügyi szempont sem követeli. Az erdőgazdaság csak nagy birtoktesteken űzhető igazi haszonnal Arra nézve pedig nem forog fenn benső ok, hogy az állami erdőbirtokoknak kevésbbé helyesen és termékenyen kellene kezeltetniök, mint a magántulajdonban levő erdőknek. Személyes tevékenységével a magánnagybirtokos sem sokat lendíthet az erdőgazdaságon, mert éppen úgy, mint az állam, helyettesítő személyzetre szorul. A természeténél fogva külterjes erdőművelés aránylag kevés munkát és mozgó tőkét igényel: A magántulajdonos közvetlen érdeklődésből folyó nagyobb igyekezet és gondosság, új termelési módszerek, tökéletesebb gépek, üzleti leleményesség s a kedvező árviszonyok gyors felhasználása tetemesen nem fokozhatják az erdőgazdaság jövedelmezőségét, amely inkább az általános közgazdasági viszonyoktól, jelesül a népesség sürüségétől, a műipar fejlettségétől s a közlekedés minőségétől függ. Sőt az állam annyiban még előnyben is van a magánbirtokosok felett, amennyiben az erdészeti tudomány útmutatása szerint szerkesztett erdőgazdasági üzemtervnek állandó és tervszerü követésére nézve az állami kezelés kétségtelenül nagyobb biztosítékot nyujt, mint a változó magántulajdonosok s az általuk alkalmazott erdőtisztek. Idejárul, hogy a kormány az erdőtisztek érdeklődését és törekvését előléptetésekkel és személyi kitüntetésekkel is emelheti, amely serkentő eszköz felett a magánbirtokosok nem rendelkeznek. Végre a védőerdő épségben tartása által okozott áldozatot az állampénztár könnyebben elviselheti, mint az egyes birtokosok.

A kincstári erdőbirtokok egy részének elidegenítése csak oly országokban helyeselhető, ahol oly nagy kiterjedésü állami erdők vannak, hogy egy részüknek eladása s az azt követő erdőirtás a közérdeket nem fenyegeti. Azonban ez a feltétel művelt államokban nem fordul elő. Magas műveltségü fokon csak az idegen birtokok közé ékelt, nehezen kezelhető, károsításoknak kitett kisebb erdőrészeket kellene elidegeníteni. Az összes erdőterületből, az állam tulajdonában levő erdőbirtokra Franciaországban 11%, Ausztriában 10,6%, Magyarországon 22%, Poroszországban 30%, Bajorországban 34,5%, Szászországban 41%, Württembergben 42% esik. A kincstári erdők saját kezelés alá veendők. A haszonbérleti rendszer az erdők elpusztítására vezet. A magyar pénzügyi kormány tudományos alapokon gazdasági üzemterveket készíttetett, a fatermelés értékesítését száraz és viziutak építésével, fűrészművek felállításával, a fakészletek értékesítését közvetítő iparvállalatok támogatásával, cellulosa és tannin-gyárak alapításával és hosszabb időre szóló eladási szerződések kötésével mozdította elő, végre a birtokviszonyok rendezése s az erdőtulajdon megvédése iránt is intézkedett. A változott gazdasági viszonyokon kívül leginkább ezeknek az intézkedéseknek lehet tulajdonítani, hogy amig a magyar államerdők évi tiszta hozadéka az 1862-ik évtől az 1866-ik évig terjedő átlag szerint csak 300 ezer frtra rugott, addig az 1868-1877-ig terjedő időszakban 1.421,000 frtra, s az 1878-tól 1887 végéig terjedő évtizedben 2.031,000 frtra emelkedett. A holdanként való tiszta hozadék 1868-tól 1877-ig 47 krt, 1878-tól 1888 végéig pedig 74 krt, sőt az 1889. évben (2.639,133 frt tiszta hozadék mellett) 91 krt tett. A magyar kincstári erdőbirtokok területe az 1888. év végén 2.876,456 kat. holdat tett ki, amely az ország összes erdőterületének 22%-át képviseli. A magyar kincstári erdőket az 1881.-ik évtől kezdve önálló erdőigazgatóságok, a kevésbbé jelentékeny kerületekben főerdőhivatalok és széles hatáskörrel biró erdőhivatalok kezelik, amelyek közvetlenül a földmivelésügyi miniszterium alá vannak rendelve.

Forrás: Pallas Nagylexikon